Lukács 13,18-21. -

 A mustármag és a kovász

¹⁸<>Azután így szólt Jézus: "Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? ¹⁹<>Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain."  ²⁰<>Majd ismét szólt: "Mihez hasonlítsam az Isten országát? ²¹<>Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt." 

·        18-24.

A szolgáló élet példája: Tábita

³⁶<>Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. ³⁷<>Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. ³⁸<>Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!" ³⁹<>Péter felkelt, és velük ment.

(1979 -1946, Bonyhád)

Pályafutását a sok irányba elkalandozó érdeklődés jellemezte. Iskolai tanulmányait (Pozsony, Sopron, Eperjes, Berlin) evangélikus lelkészi oklevéllel fejezte be. 1904-ben a Zomborban megszervezett missziós központ vezetésével bízták meg; feladatul a város környékén élő szórványhívek lelki gondozását kapta. Szerkesztette az Evangélikus Közélet és a Vándorút c. lapot. -Az első világháborút lezáró terület-elcsatolások miatt Lombos Alfréd a csonka Magyarországra menekült; Budapesten hittant oktatott.

 A Himnuszhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet

Közös Lélek közös nyelv

Olvasmány: ApCsel 2, 1-13.

„Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak.

A gyülekezet növekedésének kulcsa

Olvasmány: ApCsel 6,1-7.

„Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.” ApCsel 6,7.

Sokan olvastuk református bibliaolvasó kalauzunk szerint az elmúlt napokban ezt a fejezetet az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből. Az első gyülekezet életébe enged bepillantást ez a néhány mondat. Úgy szokták nevezni: jeruzsálemi ősgyülekezet.

Jézus meggyógyítja a meggörnyedt asszonyt

¹⁰<>Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. ¹¹<>Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. ¹²<>Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál betegségedből." ¹³<>És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. ¹⁴<>A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: "Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!" ¹⁵<>Az Úr így válaszolt neki: "Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? ¹⁶<>Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?" ¹⁷<>Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.

Az egyetemes imahét alkalmai Bonyhádon:

Miért jó a gyülekezethez tartozni?

Olvasmány: ApCsel 4,23-37

„A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.” ApCsel 4,32-33

A mai igerészben betekintést kapunk az első keresztyén gyülekezet életébe. Nagyon fontos azt észrevenni, hogy az Apostolok Cselekedeteinek könyve nemcsak egy-egy apostol vagy hívő keresztyén ember életéről beszél, hanem ezeket a személyeket és eseményeket mindig a gyülekezet közösségén keresztül mutatja be.

Kik a boldogok?

Olvasmány: Zsolt 1, 1-6.

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.