(1979 -1946, Bonyhád)

Pályafutását a sok irányba elkalandozó érdeklődés jellemezte. Iskolai tanulmányait (Pozsony, Sopron, Eperjes, Berlin) evangélikus lelkészi oklevéllel fejezte be. 1904-ben a Zomborban megszervezett missziós központ vezetésével bízták meg; feladatul a város környékén élő szórványhívek lelki gondozását kapta. Szerkesztette az Evangélikus Közélet és a Vándorút c. lapot. -Az első világháborút lezáró terület-elcsatolások miatt Lombos Alfréd a csonka Magyarországra menekült; Budapesten hittant oktatott.

Politikai ambíciói arra ösztönözték, hogy az 1922. évi választásokon országgyűlési képviselőjelöltnek lépjen fel a gyönki választókerületben. A Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt programjával a szavazatok húsz százalékát szerezte csak, ezért vesztett.

Az 1920-as években Lombos vallásfelekezetet váltott: áttért a kálvini hitre, majd elvégezte a református teológiai tanulmányokat. 1927-ben a 250-300 lelkes bonyhádi református gyülekezet (és a hidasi filia) megválasztotta lelkipásztorának.

Bonyhádon több ötlete keltett figyelmet. Amikor 1930 táján a népiskolák korszerűsítését szorgalmazó kormányprogram (Klebelsberg Kunó) felvetette az elemi oktatás nyolc évre emelésének távlati tervét, Lombos Alfréd 1931-ben, majd 1941-ben a helyi képviselőtestületet arra bíztatta, hogy a 7. és 8. osztályt a község szervezze meg. A község azonban ekkor nem rendelkezett népiskolával, a református egyházi iskola pedig mindösz-sze 1 tanerős volt.

A lelkipásztor kezdeményezésére a bonyhádi református gyülekezet árvaházat tartott fenn. Az egészségügyi és szociális intézményekben a személyzet korszerű kiképzése, továbbá a leányoknak a családanyai és háziasszonyi teendőkre való felkészítése érdekében Lombos kidolgozta a két évfolyamú „Szociális Nőnevelő Iskola" programját. Az 1943-44. tanévben társadalmi támogatással megkezdődött a tanfolyamszerű oktatás.

A „kisanyaképző" iránt megnőtt az érdeklődés, de a következő tanév a hadiesemények miatt félbeszakadt. A tiszteletes 1945 nyarán a Köznevelés c. szaklapban szorgalmazta az iskolatípus országos - megyénként legalább egy intézmény - megszervezését.

A lelkész szépírói próbálkozásait a bonyhádi nyomdában megjelent írásai bizonyítják. A helyi egyházi újság, az Üzenet csak a bemutatkozó számig jutott el. A folytatás abbamaradt. Megjelentek „Petőfi életképek" címen színpadi jelenetei (1936). A „Danubius" című politikai korrajzainak hét füzetből álló sorozatát a Tolnamegyei Újság népszerűsítette. Lombos nevéhez fűződik egy eszperantó nyelvkönyv szerkesztése és nyomdai közleadása is.

Halálakor egy megemlékezés a pályafutását így összegezte: „Itt hagyta egy példás munkásságban eltöltött élet gyümölcsöző emlékét Egyénisége legsajátosabb tulajdonsága izzó hazaszeretete volt".

Forrás: Kolta László: Bonyhád művelődéstörténete 1867-1962 (In: Tanulmányok Bonyhád történetéből, Bonyhád, 1987); Gulyás Pál: Magvar írók élete és munkái XVII. (Bp., 1995)