Elgondolkoztató kérdés, érdemes lenne megbeszélni ezt a témát!

Tizenkét pontból megtudhatod, hívő vagy-e A vallásosság számára az számít, hogy mit teszel. Hogy mennyi a bűnös és mennyi a jó cselekedeted. Ez alapján értékel és ítél. EGY A vallásosság azt mondja: ha engedelmes vagyok Istennek, Ő szeret és elfogad. Addig biztonságban vagyok. Ezzel szemben az élő hit válasza: Isten szeret és elfogad. És mert biztonságban vagyok, tudok engedelmeskedni Istennek, és ezt szívesen is teszem. KETTŐ A vallásosság számára kétféle ember létezik: a jó és a rossz ember. A jó, aki elfogadja a hitet, aki “jó hívő” életet él, és a rossz az, aki nem. Ezzel szemben az evangélium csak egyféle embert ismer: a kegyelemre szoruló bűnös embert, akit nagyon szeret. HÁROM A vallásosság szemében sokat számít, hogy milyen családba születsz (hívőbe, és milyen hívőbe…) Ezzel szemben az élő hit szemében az számít, hogy újonnan születsz-e. NÉGY A vallásosság számára az számít, hogy mit teszel. Hogy mennyi a bűnös és mennyi a jó cselekedeted. Ez alapján értékel és ítél. Ezzel szemben az élő hit fókuszában az áll, amit Jézus tett értünk! ÖT A vallásosság azt tanítja, hogy a megszentelődésem mértéke igazolja a hitem mértékét. Ezzel szemben az evangélium tanítása az, hogy amíg Krisztus igazol bennünket, addig szentek vagyunk. Ez pedig nem a mi tetteinktől függ, hanem az Övétől! HAT A vallásosság kapni szeretne valamit Istentől. Áldást, eredményeket, igazolást, lelki dolgokat… Ezzel szemben az élő hit magát Istent keresi, és Őt akarja kapni. HÉT A vallásosság a problémákaban, nehézségekben és kudarcokban átkokat és büntetést lát és hirdet. Ezzel szemben az élő hit ugyanezekben Isten kegyelmének és munkájának egy újabb lehetőségét kutatja. NYOLC A vallásosság “rólam” szól: az én hitemről, az én engedelmességemről, az én ajándékaimról vagy az én bűneimről. Jobb esetben. Rosszabban a másokéról…Ezzel szemben az élő hit fókuszában Jézus Krisztus áll! KILENC A vallásosság számára a kulcs az, hogy elég “jó” legyél. Az evangélium szerint a kulcs, hogy Istennél legyél, úgy, ahogy vagy. Ez az, ami elég! (És pont ez az, ami nem elég a vallásosság számára, mert ennek az ő szemében mindig van feltétele – amit persze ő is határoz meg.) TÍZ A vallásosság nem ad igazi megnyugvást, hiszen Isten a saját teljesítményünktől teszi függővé az elfogadását. Ezzel szemben az evangélium teljes megnyugvást ad, hiszen Krisztus tettén nyugszik, nem a sajátunkén! TIZENEGY A vallásosság eszközként tekinti Istent, Jézust, és manapság különösen a Szentlelket. Az élő hit számára Isten a beteljesülés, és egy valóságos, személyes kapcsolat. TIZENKETTŐ A vallásosság a lelki gőg és a bizonytalanság két végpontja között hullámzik, ezzel szemben az élő hitre mindig a szelíd alázatjellemző. Tizenkét tükörszilánk: nézz bele! Téged e pillanatban melyik jellemez?! Csak őszintén, másképp úgysincs értelme…

EGY GYÜLEKEZET KÉRÉSE LELKIPÁSZTORÁHOZ Valamit nyugodtan elhihetsz nekünk! Mi olyan prédikációt várunk tőled, amelyek cselekvésre ösztönöznek bennünket, olyan prédikációkat, amelyek nem csengenek simán a fülünkben. Arra várunk, hogy megmutasd feladatainkat és utasíts bennünket.  Ne mondj a szószékről semmit, amit éppúgy nem mondhatnál vagy nem mondanál az emberekkel való beszélgetés közben.  Köszönjük, ha van időd számunkra, de legyen időd nyugodtan családod számára is. A te feleségednek is legyen férje, s gyermekeidnek is legyen apjuk.  Rágalmak mindig érhetnek. De te ne adj rájuk. Nem érdemes velük foglalkozni. Neked fontosabb tennivalód is van.  Legyen bátorságod az egyházi középszerűség árjával szemben úszni.  Ha valóban tiszta a lelkiismereted és nyugodt, félénken kacsingatva ne légy kíméletes.  Ha valahonnét visszhangot vártál és azt nem hallod, ne bátortalanítson el: a legtöbb dolog anélkül növekszik, hogy lármát csapna.  Ne felejtsd, amit hiszen te jobban tudsz, mint mi: hogy gyülekezeti életünk elevensége nem a gyülekezeti rendezvények nagy számától függ.  Ha az istentiszteletre megyünk, ne bennünket szidjál azok helyett, akik nem jöttek el.  Mi szeretjük bibliánkat a nyelvéért is, de tőled nemcsak betűket akarunk hallani.  Szeress bennünket – mindennek ellenére is! Nem kell feltétlenül mindenütt ott lenned! Idődet a fontos dolgokra szenteld. ("Der Sonntag" c. hetilapból.)

Donald Hay keresztény közgazdásztól: „Azt hiszem, az egyházi hibák közül az egyik legnagyobb ma az, hogy a keresztyén fogyasztói magatartás látszólag oly kevésbé különbözik a körülöttünk lévő hitetlenekétől. Semmi sem jelzi jobban anyagias szemléletű szomszédainknak, hogy milyen keveset jelent számukra a hitünk, mint az, hogy mennyire nincs különbség épp azon a területen, amelyre anyagias szemléletű társadalmunk odaszentelte magát – az anyagi javak gyűjtése terén.” Vajon mekkora a különbség a magyar keresztény, és a magyar nem keresztény ember között? Nem az ideális keresztény, a vágyott, a mondott, a képzelt keresztény – hanem a valóságos magyar keresztény ugyanilyen magyar ember?!

Donald Hay keresztény közgazdásztól: „Azt hiszem, az egyházi hibák közül az egyik legnagyobb ma az, hogy a keresztyén fogyasztói magatartás látszólag oly kevésbé különbözik a körülöttünk lévő hitetlenekétől. Semmi sem jelzi jobban anyagias szemléletű szomszédainknak, hogy milyen keveset jelent számukra a hitünk, mint az, hogy mennyire nincs különbség épp azon a területen, amelyre anyagias szemléletű társadalmunk odaszentelte magát – az anyagi javak gyűjtése terén.” Vajon mekkora a különbség a magyar keresztény, és a magyar nem keresztény ember között? Nem az ideális keresztény, a vágyott, a mondott, a képzelt keresztény – hanem a valóságos magyar keresztény ugyanilyen magyar ember?!

A lelkészválasztás nehézségei Egy gyülekezetnek nem volt pásztora, újat kellett választani. Ez minden közösség számára fontos pillanat. Ki lesz az utód? A remény mindig ott van, hogy a következő talán jobb lesz, mint az előző volt. Tehát, vigyázat! Egy egyházi gondnok nagyon kiváncsi volt, milyen lelkipásztort is szeretne magának a gyülekezet. Ezért egy maga által írott levelet vitt magával a gyülekezet vezetőinek gyűlésére, és úgy olvasta fel, mintha egy jelentkező levele volna. A levél így hangzott: „Testvérek, hallottam, hogy a ti közösségetek pásztort keres, és engem érdekelne a hely. Vannak egyes pozitív erényeim, melyeket értékesnek ítélnétek. Abban a kegyelemben van részem, hogy kellő erővel és meggyőződéssel prédikálok, és írói készségemmel is jelentős sikereket értem el. Azt mondják rólam, hogy jó szervezőkészségem van. Valóban igazolni tudom ügyességemet, mivel több város gyülekezeti vezetője voltam már. De bizonyos embereknek vannak kifogásaik ellenem. Már 50 éves vagyok, de egy közösségnél sem töltöttem három évnél több időt. Némely gyülekezetet el kellett hagynom, mivel nyugtalanságot okoztam közöttük. Be kell vallanom azt is, hogy háromszor vagy négyszer börtönben is ültem, de nem azért, mintha valami rosszat tettem volna. Az egészségem kívánnivalókat hagy maga után, mivel kétkezi munkát végeztem, hogy megélhessek. Gyülekezeteim elég kicsik voltak, habár nagyvárosokban volt a székhelyük. Néhol nézeteltéréseim adódtak más vallási közösségek vezetőivel. Hogy az igazságnál maradjak azt is el kell mondanom, hogy egyesek bíróság elé idéztek és testi sérüléseket is okoztak. Az adminisztráció sem ment a legjobban. Ismert vagyok arról, hogy elfelejtem néha azt, akit megkereszteltem. Szeretnék az önök segítségére lenni, és tőlem telhetően mindent megtenni az önök közösségéért.” Amikor a levelet felolvasta, megkérdezte az egyházi gondnok, hogy nem érdekelné-e a vezetőséget ez a jelentkező. A visszautasító válasz így hangzott: - Csak nem foglalkozhatunk egy beteges, civakodást szító és feledékeny pályázóval! Tulajdonképpen még sértve is érezték magukat, hogy egy ilyen egyáltalán ajánlkozni is mer. - Na, azért legalább a nevét mondja meg! - kíváncsiskodott egyikük. A válasz így hangzott: - Pál apostol.