Lukács 13,18-21. -

 A mustármag és a kovász

¹⁸<>Azután így szólt Jézus: "Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? ¹⁹<>Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain."  ²⁰<>Majd ismét szólt: "Mihez hasonlítsam az Isten országát? ²¹<>Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt." 

·        18-24. v. - Kicsiny kezdet

Jézus megtérésre hívő szava elől sokan azzal az indokkal tértek ki, hogy semmi sem igazolja Jézus működésében ezt az Izraelre, sőt minden népre kiterjedő igényt. A tanítványok is éreztek bizonyos ellentmondást a reménységek és a tények között. A Messiás és Isten országa megjelenését nagyszerűnek, ellenállhatatlannak képzelték, és jézus is nagy távlatokat rajzolt eléjük. Ehhez képest jelentéktelennek látszott, hogy Jézus egy kis tanítványi kört gyűjt maga köré, tanít és gyógyít. Lesz-e ebből valami? Ezekre az ellenvetésekre és kérdésekre válaszol Jézus a mustármag és a kovász példázatával.

A mustár magja a közmondásokban a legapróbb magnak számított Jézus korában. Nem magról termesztették, és nem kertben, hanem szabad földben. A kezdet kicsiségét emeli a példázat azzal, hogy egy ember egyetlen apró magot vet el a kertjében. A mustár növény nagyságát is szokták emlegetni, két-három méterre megnő. Ezt szemlélteti a madarak megtelepedése ágain. Birodalmak nagyságát szokták ezzel a képpel példázni: a világ népei oltalma alá húzódnak (Ez 17:23, 31:6, Dán 4:9,18). Jézus tehát azt mondja, hogy a kicsiny kezdte ne tévesszen meg. A természet is mutat példát arra, hogy kicsinyből nagy lesz.

Hasonló a másik példázat mondanivalója is. Előbb férfiről, itt asszonyról van szó. Jézus szereti az ilyen párhuzamokat. Lukács a 15:3-10-ben  további példázatokat sorol fel. A kenyérsütés az asszonyok dolga volt. A liszt mennyisége hangsúlyozottan nagy, kb. 40 kg (három mérce = 3X13 kg), hogy a kezdet és az eredmény közötti különbséget fokozza.

A kovász példázata Isten országának e világban megmutatkozó erjesztő, feszítő erejét szemlélteti.

A különös az, hogy a bibliai példázatokban a kovász a gonoszság jelképe (1Kor 5:6). A zsidó ember irtózott a kovásztól: az istentelenség jelképe volt.  Pászka kovásztalan kenyere volt szent. Itt pedig a kovászt valamiképpen Jézus működésére és Isten országára kell vonatkoztatnunk.

Az egyik magyarázat szerint itt arra utal Jézus, hogy ő a bűnösöket és az emberektől megvetetteket gyűjti maga köré és ez a rejtett kezdete Isten országának.

Jézus szereti a hasonlatokat elképesztő módon, és a szokásossal ellentétben alkalmazni. Bizonyára itt is ezt teszi.

·        Mit üzen Jézus ezekkel a példázatokkal?

Jézus nem ítélni jött, hanem meghirdetni Isten kegyelmét, és így hozza közel Isten országát. De arról is beszél, hogy az emberfia majd eljön teljes dicsőségében. Ez a kettőség megtetőzte Jézus beszédeiben Isten országa fogalmát is, amire eddig nem volt példa. Isten országa rejtette van jelen Jézus személyében és evangéliumában, de Isten országa teljes dicsőségében visszatérésekor jelenik meg. Isten országának a rejtett jelenlétét nevezi isten országa titkának, amelyről ez a két példázat is szól. Bármilyen kicsinek is látszik a kezdet, abban már jelen van az, ami dicsőségben fog megjelenni. Beszéde hallgatóit figyelmeztette ezzel arra, hogy vegyék komolyan megtérésre hívó szavát, mert így jött közel Isten országa. Tanítványait és az ige hirdetőit pedig biztatja, hogy jó reménységgel végezzék munkájukat, mert mait Isten lekezdett, azt teljességre viszi.

Isten országa evilági kicsiny kezdeteitől feltartóztathatatlanul növekszik ama dicsőséges nagyságig, amelyben majd Jézus második visszajövetelekor jelentkezik.  A két végpont közötti folyamat Isten titka. De mégis úgy az, hogy valósága, ereje betölti világunk, e világkorszak életét. Mert Isten országa nem úgy jut el a végső kiteljesedésig, hogy ez tapasztalati ismereteink körébe esnék: erői láthatatlanul és eltűnő módon, de éppen nem tünékenyen feszülnek itt világunkban.

·        Befejezés

Akkor nincs mit tenni, mint ölbe tett kézzel várni a magból a növekedést, a kovász keltette éledést? Hát nem tesz mást a mustármag és a kovász példázata, minthogy elméleti szinten az Isten országa földi formájának „jelentéktelensége” és mennyei formájának hatalmas dicsősége közötti feszültséget szemlélteti.

            Nem! Eleve van egy lényeges különbség! Amíg ugyanis a mustármag példázata csupán a két végpont, a földi világ és az Isten országa, alapvető különbözőségére utal, addig a kovász példázata a kettő közötti folyamatra is.

            A folyamat pedig – és itt vagy te benne ebben a történetben! – a folyamat pedig Krisztus mai tanítványaira: rád, rám, ránk bízatott! Azt az életet, melyet ezen a településen ez a lelki mag, ez az életet plántálni képes lelki kovász, ez a krisztusi gyülekezet kegyelemből ajándékba kapott: a továbbadásra, a növekedésre kapta!

·        Kérdések:

1.      Milyen elképzeléseink vannak nekünk az Isten országa megjelenéséről?

2.      Hogyan van jelen Isten országa ma ebben a világban?

3.      Mit jelent számunkra a mustármag és a kovász hasonlata?

4.      Mit jelent mustármagnak és kovásznak lenni ebben a világban?