Felméne a mennyekbe…

Olvasmány: ApCsel 1,1-14

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van… elmegyek helyet készíteni a számotokra.”Jn 14: 1-2

A szürke hétköznapok közé beékelődve ünnepeljük az áldozócsütörtököt, Jézus Krisztus menybemenetelének ünnepét.

Konfirmáció: elindulás Jézus követésének útján

Olvasmány: Jn 1:35-51

„A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást”- (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni – (ami azt jelenti Kőszikla).” Jn 1,40-42.

Ma van gyülekezetünkben a konfirmáció alkalma.

Az emmausi tanítványok bizonyságtétele

Olvasmány: Lk 24,13-35

„Mi történt? - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: ami a Názáeti Jézussal esett…” Lk 24,19

            Jézus feltámadása után többször is megjelenik tanítványoknak és megbízza őket, hogy legyenek tanúságtévői a világban is hirdessék a feltámadás örömüzenetét.

Nézzük meg tehát az olvasott igerész alapján, hogyan is tanúskodott Jézusnak ez a két tanítványa ott az emmausi úton.

Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott!

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!

Ti ne féljetek!

Olvasmány: Mt 28:1-10

„Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt.

A Golgota három keresztje

Olvasmány: Lk 23: 32-43

„Akit nekem adott az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.” Jn 6:37

Ennek a most olvasott igeszakasznak különlegessége, hogy ez a néhány vers Lukács külön anyaga, amely csak nála található meg. Ezért is nagyon fontos és értékes a számunkra. Jézus életének, halálának és feltámadásának történettét leíró négy evangélistának köszönhetően, nagyon szépen rekonstruálni tudjuk az eseményeket.

A tanítványoknak szóló új parancsolat

Olvasmány: János 13,21-38.

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Jn 13,34-35.

Ez az igerész egész közelről mutatja meg nekünk azt, hogy milyen volt Jézusnak és a tanítványainak a legszűkebb közössége. Nagycsütörtök este utoljára van együtt a Mester tanítványaival.

Jézus a mennyben

Olvasmány: Zsoltár 73:23-28

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”  1Jn 3:2.

            Feltámadása után Jézus a mennybe ment. Visszatért a mennyei világba, ahonnan alászállott és közöttünk szolgai formát öltött fel. Ennek ellenére éppen olyan közel vagyunk Hozzá, mint amikor testben közöttünk járt.

A „majdnem” keresztyénség példája: Agrippa

Olvasmány: ApCsel 26:24-32.

Agrippa így szólt Pálhoz: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyén legyek.” ApCsel 26:28.

Pál apostolt Jeruzsálemben letartóztatták, majd Félix helytartóhoz Caesareába küldték. Pál és Félix beszélgetéséről szólt a tegnap esti igehirdetés. Megtudtuk azt is, hogy Félix érdemben nem foglalkozott az apostol ügyével, két évig börtönben felejtette.

„Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is. Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is.” Róma 16, 3-5.

Immár negyedik éve megrendezésre kerül ökumenikus szervezésben a Házasság Hete Magyarországon, melynek idei mottója: „Veled vagyok egész”.

„Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében.”  ApCsel 9, 27.

           Két héttel ezelőtt az Apostolok Cselekedeteinek könyvében szereplő kevésbé ismert bibliai személyekről kezdtünk el egy új sorozatot. Fülöp és Tábita után ma Barnabásról szeretnék beszélni.

A szolgáló élet példája: Tábita

³⁶<>Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. ³⁷<>Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. ³⁸<>Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!" ³⁹<>Péter felkelt, és velük ment.

Közös Lélek közös nyelv

Olvasmány: ApCsel 2, 1-13.

„Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak.

A gyülekezet növekedésének kulcsa

Olvasmány: ApCsel 6,1-7.

„Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.” ApCsel 6,7.

Sokan olvastuk református bibliaolvasó kalauzunk szerint az elmúlt napokban ezt a fejezetet az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből. Az első gyülekezet életébe enged bepillantást ez a néhány mondat. Úgy szokták nevezni: jeruzsálemi ősgyülekezet.

Miért jó a gyülekezethez tartozni?

Olvasmány: ApCsel 4,23-37

„A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.” ApCsel 4,32-33

A mai igerészben betekintést kapunk az első keresztyén gyülekezet életébe. Nagyon fontos azt észrevenni, hogy az Apostolok Cselekedeteinek könyve nemcsak egy-egy apostol vagy hívő keresztyén ember életéről beszél, hanem ezeket a személyeket és eseményeket mindig a gyülekezet közösségén keresztül mutatja be.

 A kegyelem = a nagy vacsora, ahová mindenki hivatalos

Olvasmány: Lk 14,15-24

„Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és vakokat. A szolga aztán jelentette: uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta szolgájának: Menj el az utakra és kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.” Lk 14:21-23

Az előző három adventi vasárnapon Isten kegyelméről volt szó, s ezt a sorozatot szeretném ma, advent negyedik vasárnapján is folytatni, a nagy vacsora példázatával.

Olvasmány: Mt 20:1-16

„Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.” Mt 20:13-16

            Az előző két adventi vasárnapon Isten kegyelme volt a téma.

Olvasmány: Mt 18,21-35

„Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.”

 Mt 18:27

Advent van, kegyelmi idő, amely Isten hosszútűrő szeretetéről és kegyelméről szól. Az elmúlt vasárnapon a tékozló fiú története alapján a kegyelemről, mint Isten feltétel nélküli szeretetéről hallottunk. Ma szeretném folytatni a kegyelem témáját, a gonosz szolga példázatával, ahol a kegyelemről, mint elengedett adósságról van szó.

Olvasmány: Jn 1,35-51

„A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást - (ami azt jelenti Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” – (ami azt jelenti: Kőszikla). Jn 1,40-42

Folytatva sorozatunkat, ma a keresztyén élet egy másik oldaláról szeretnék beszélni, mégpedig a bizonyságtevő életről.

Olvasmány: Ef 4,11-32

„Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától, hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestül őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” Ef 4,13-15.

 Laodicea: a langymelegség csapdája

Jel 3,14-22

„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire, de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen.” Jel 3,15-17

Ma a reformáció ünnepén értünk el sorozatunk utolsó részéhez, a hetedik levélhez, amely a laodiceai gyülekezetnek szól.

Filadelfia: a nyitott ajtók gyülekezete

Jel 3,7-13

„A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki sem zárhatja be, és amit bezár, senki sem nyithatja ki. Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” Jel 3,7-8.

A hét kisázsiai város közül, amelyekről a Jelenések könyvében olvasunk, Filadelfia volt a legfiatalabb település.

Olvasmány. Jel 3,1-6

„Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt” Jel 3,1-2

Szárdisz Lídia tartományának fővárosa és az ókorban a legendás gazdagságú Krőzus királynak volt a székhelye.

Krisztus ennek a gyülekezetnek hasonló módon mutatkozik be, mint az efézusiaknak.

Olvasmány: Jel 2:18-29

„De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezabelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek, pedig adtam időt neki, hogy megtérjen, de nem akart megtérni paráznaságából.” Jel 2:20-21

A Jelenések könyvében található hét levél közül ez már a negyedik, amit ma olvasunk. Ez e levél thiatirai gyülekezetnek van címezve.

A teljes öröm

Olvasmány: 1Jn 1,1-10.

„ Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” 1Jn 1,3-4.

Az elmúlt vasárnapon az örömről volt szó. Pál apostol Filippibeliekhez írt leveléből olvastuk az igét: „Örüljetek az Úrban mindenkor”. Azt vizsgáltuk, hogy mit jelent az Úrban való szüntelen örvendezés.

Örüljetek az Úrban mindenkor!

Olvasmány: Zsolt 98,1-9

„Örüljetek az Urban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket isten előtt, és isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Fil 4,4-7

Megvallom őszintén, hogy ezt az igét sokáig nem értettem.

A kenyérkérdés

Olvasmány: Jn 6,35-51

„Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma…” Mt 6,11

A kenyérkérdés az emberiség legfontosabb és minden időben aktuális kérdése. Az újkenyérért való hálaadás ünnepén nézzük meg, hogy mit tanít nekünk Jézus a kenyérkérdésről. Az általunk „Mi Atyánként” ismert imádság, egy olyan példaimádság, amely által Jézus imádkozni tanította követőit. Ennek az imádságnak egy jól felépített és világos szerkezete van.

… A KÖVEK VÁLTOZZANAK KENYÉRRÉ?

            Augusztus 20-a „összetett” ünnepünk, hiszen az államalapító István királyunk mellett alkotmányunkról és az aratás utáni új kenyérről is megemlékezünk ezen a napon.

Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát!

Olvasmány: Nehémiás 2,1-20.

„Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” Neh 2, 17-18

Református bibliaolvasó vezérfonalunk szerint a Nehémiás könyvét olvassuk.