Bábel tornya

1Móz 11. 

  ¹Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. ²Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. ³Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. ⁴Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. ⁵Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. ⁶Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve.

Az özönvíz (II.)

1Móz 8-9.

8. fejezet 

 ¹Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. ²Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből.  ³Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz.  ⁴A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. ⁵A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig.

Az özönvíz (I.)

1Móz 6-7. 

6. fejezet 

¹Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, ²látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak.  ³Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. ⁴Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik - sőt még azután is -, óriások éltek a földön.

A bűnbeesés. Isten büntetése

1Móz 3:1-24.

¹A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?  ²Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,  ³csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. ⁴De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! ⁵Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. ⁶Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.

Őstörténetek sorozat (2.)

A nyugalom napja.

Az ember teremtése 

1Móz 2:1-25.

 ¹Így készült el a menny és a föld és minden seregük.  ²A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.  ³Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. ⁴Ez a menny és föld teremtésének a története. Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta, ⁵még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre.

Jézus Jeruzsálemben eszik: feltámadásának bizonyítéka

 Lukács 23:56-24:53.

Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. (Lk 23,56/b.)

¹A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. ²A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, ³és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. ⁴Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. ⁵Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? ⁶Nincs itt, hanem feltámadt.

A jerikói vak meggyógyítása és Zákeus története

Lukács 18:35-19,10. 

³⁵Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. ³⁶Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. ³⁷Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. ³⁸Ekkor így kiáltott fel: "Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!" ³⁹Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" ⁴⁰Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá.

Belépés Isten országába

Lukács 18:15-34.

¹⁵<>Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, ¹⁶<>Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁷<>Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” ¹⁸<>Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁹<>Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak?

Isten országa és az Emberfia eljövetele

Lukács 17:20-37. 

²⁰<>Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: "Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.  ²¹<>Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!" ²²<>A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. ²³<>Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána! ²⁴<>Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. ²⁵<>Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. ²⁶<>És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ²⁷<>ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába.

A tíz leprás meggyógyítása

Lukács 17:11-19 

<>¹¹<>Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Szamária és Galilea között haladt át. ¹²<>Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,  ¹³<>és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" ¹⁴<>Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak.  ¹⁵<>Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. ¹⁶<>Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki.

¹<>Azután így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj, annak, aki által esnek.  ²<>Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. ³ <> Vigyázzatok magatokra!" Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴<>És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki." ⁵<>Az apostolok így szóltak az Úrhoz: "Növeld a hitünket!" ⁶<>Az Úr ezt válaszolta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek." ⁷<>"Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! ⁸<>Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? ⁹<>Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? ¹⁰<>Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt." 

·        Lk 17:1-4.

Lukács 16:19-31. 

¹⁹<>"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. ²⁰<>Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, ²¹<>és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. ²²<>Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére.

Lukács 16:1-13. 

¹<>Majd szólt a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. ²<>Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. ³<>Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. ⁴<>Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. ⁵<>Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? ⁶<>Az így felelt: Száz korsó olajjal.

Lukács 15:1-10.                                                                                      Az öröm fejezete

 ¹<>A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. ²<>A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." ³<>Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: ⁴<>"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵<>És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, ⁶<>hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. ⁷<>Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." ⁸<>"Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? ⁹<>És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. ¹⁰<>Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek." 

Az egész Lukács evangéliumára jellemző, hogy szeret arról beszélni, hogy Jézus örömöt hozott a világba.