Filadelfia: a nyitott ajtók gyülekezete

Jel 3,7-13

„A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki sem zárhatja be, és amit bezár, senki sem nyithatja ki. Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” Jel 3,7-8.

A hét kisázsiai város közül, amelyekről a Jelenések könyvében olvasunk, Filadelfia volt a legfiatalabb település. Nevének jelentése: testvérszeretet. Ezt a várost sajátos céllal és rendeltetéssel létesítették. Határváros volt Mízia, Lídia és Frígia tartományok határainak találkozásánál. Azzal a jól átgondolt szándékkal alapították ezt a várost, hogy a görög nyelvet és kultúrát terjessze kelet felé. Filadelfia kisváros volt ugyan, de mégis fontos közlekedési csomópont, és ilyen értelemben is a „nyitott kapuk” városa a sokféle irányból ékezettek számára. A kereskedelem szempontjából kedvező földrajzi fekvése ellenére mégsem tudott Filadelfia nagyvárossá növekedni, mivel olyan területen feküdt, ahol gyakoriak voltak a földrengések, így történelme során többször is elpusztult. A város keresztyén gyülekezete sem lehetett nagy létszámú. Egy kicsiny, de hitében nagyon erős gyülekezet volt ez. A korabeli feljegyzések tizenegy filadelfiai mártír nevét jegyzik fel, akik az üldözések idején Jézusban való hitükért megöltek. Ez a gyülekezet az egyetlen, a hét kisázsiai gyülekezet közül, amely csak dicséretben részesül. Kevés volt a gyülekezet létszáma, ereje, mégis megtartották hitüket, és nem tagadták meg Jézus Krisztust. Egy kicsiny, de annál hűségesebb gyülekezet, akik a nyitott ajtók nagy lehetőségét kapták.

Mint a többi levél esetében, így itt is már a levél elején levő bemutatkozásában erre utal az Úr Jézus: „A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki sem zárhatja be, és amit bezár, senki sem nyithatja ki. (Jel 3,7). Az a Jézus szól, akinél a Dávid kulcsa van. Ez pedig egy visszautalás az Ézs 22,22-re, ahol egy Sebna nevű udvarmestertől, aki Egyiptom mellé állt Izraellel szemben, s Egyiptomtól várt segítséget, elvette Isten a hatalmi jelképet, a kulcsot, és másnak adta. A kulcs, rendelkezési jogot, hatalmat jelent, amelyet az épület gondnoka kap, amikor a tulajdonos rábízza a házat. A kulcsok hatalma a Bibliában a menny megnyitását és bezárását jelenti. Az szól, aki ajtót nyit Isten királyságába, aki ezt mondja magáról: „Senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam.” Aki így mutatkozik be itt a Jelenések Könyvének elején: „Nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” Az Atya Jézus kezébe adta a kulcsot. A mennybe ment és újra eljövő Krisztus szólal meg itt.

De kinek szól, és kiket szólíthat meg ma ez a levél? Annak szól, aki ismeri a Szentet és Igazat, akinél a Dávid kulcsa van. Akinek nemcsak ismerete van róla, hanem akinek életközössége van Vele. Aki ismeri az Ő igéjét, és engedelmeskedik is annak. Igaznak fogadja el, komolyan veszi, magára vonatkoztatja, s megtartja. Akiben ott él az Ő Lelke. Akinek kicsisége nem azért van, mert nem hirdeti az evangéliumot, hanem azért, mert ellenséges környezetben kell élnie.

1.      A nyitott ajtó nagy lehetőségei a gyülekezet és a hívő ember számára

Ha magunkra tekintünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a bonyhádi református gyülekezet sosem volt egy nagy létszámú gyülekezet. Csak néhány adat a bonyhádi gyülekezet történetéből: „A reformátusok a 18. század kezdetétől lakták a települést. Szerény kisebbséget képviseltek a német katolikusok és evangélikusok, valamint a zsidóság mellett. A település egyik birtokosa, Kun Ferenc megengedte a vallásgyakorlást számukra, paticsfalú templomot is építhettek harangtoronnyal. Anyakönyvet 1783-tól vezettek. 1787-től egészen 1887-ig a jóval jelentősebb hidasi egyháznak volt filiája. A bonyhádi Református Egyház temploma II.József 1781. évi türelmi rendeletét követően épült 1796-tól 1801-ig.”

Volt, amikor anyaegyházközség volt a bonyhádi gyülekezet saját helyben lakó lelkipásztorral. Aztán sokáig csak beszolgáló lelkésze volt a gyülekezetnek. Jelenleg missziói egyházközség vagyunk, helyben lakó lelkipásztorral. Amikor a presbiterekkel az elmúlt hetekben elkezdett presbiteri bibliaórákon a missziói munkatervről kezdünk beszélgetni, megfogalmaztuk a célunkat, ami így hangzik: „missziói egyházközségből újra anyaegyházközséggé válni!”

Sokak számár ez talán elsőre meglepően és merészen hangzik. A jelenlegi helyzetünkre nézve mondhatjuk azt, hogy gyülekezetünk még kicsiny, kevés ereje van, de éppen a kicsinysége által nyújt Isten a számunkra nagy lehetőségeket.

„Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jel 3,8).

Ennek a bonyhádi gyülekezetnek kicsinysége ellenére is lehetősége van megtartani Jézus „állhatatosságára intő beszédét”. Ha nemcsak külső templomának építésében jeleskedik, hanem élő kövekből épít lelki házat is, akkor ígéretet kaphat arra, hogy oszloppá teszi őt Jézus az Isten templomában, azaz megerősödhet, megszilárdulhat, és mások terheit is hordozni tudja. A második célkitűzés, amit a presbitérium megfogalmazott így hangzik: „Megsegített gyülekezetből, segítő gyülekezetté válni.” Egyházvezetőségtől, más gyülekezetektől való segítségkéréstől eljutni oda, hogy mi szolgálunk másoknak, és mi leszünk képessé mások terheit felvenni és hordozni. Fogyasztó gyülekezetből termelő gyülekezetté válni.

A Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, ma minket szólít meg. Azzal erősít és bátorít minket, hogy Ő tudja a cselekedeteinket, azaz ismeri személyes és gyülekezeti életünk legkisebb részleteit is. Tisztában van egyéni és közösségi múltunkkal, mindennapjaink harcaival, tudja, hogy kiben milyen indulat van, mi az bűn az életünkben, ami akadályoz Krisztusnak a követésében. Olyan kedves bíztatás lehet ez mindnyájunk számára, mert ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus, aki ennek a világnak Ura, ismer miket, és a mi életünknek is ura. Ha ismerjük Őt és tudjuk, hogy Ő is ismer minket, akkor biztosak lehetünk abban, hogy soha semmilyen körülmények között nem maradunk magunkra. A kísértések óráiban Jézus mellettünk áll. Látja könnyeinket és gyötrelmeinket, számon tartja dolgainkat, osztozik örömeinkben, ismeri múltunkat, jelenünket, jövőnket.

A Szent és Igaz, akinél a Dávid kulcsa van nemcsak megszólít, de üzen is  valamit nekünk: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be.” Életünkben sok-sok ajtónak van nagy jelentősége. Egy iskola, egy kórház, egy műtő egy bírósági épület, vagy egy ravatalozó ajtaja olykor sorsdöntő hatással van ránk. Az egyik azért, mert megnyílik, a másik azért, mert zárva marad előttünk. Vannak ajtók, amelyek összekötnek embereket és vannak, amelyek elválasztanak. A nyitott és a bezárt ajtó képe nagyon gazdag üzenetű kifejezése a Szentírásnak. A bűneset története arról szól, hogy miközben az ember megnyitotta szívét a kísértő előtt, az Isten elleni lázadás következtében bezárul az éden kertjének kapuja. Megdöbbentő és elgondolkoztató a tékozló fiú története is, ahol nyitott ajtó képe tárul elénk. Elgondolkozató, hogy miért nyitotta ki a tékozló fiú apja az ajtót fia előtt. Az előtt a fiú előtt, aki kikéri az örökségét, messze vidékre költözik és lezüllik egészen a disznók vályújáig. Szabadon elmehetett, mert nyitva volt az ajtó. De még megdöbbentőbb az, hogy visszafelé is nyitva van az ajtó, hazamehetett, megbánva a bűneit, és a vétkeit. Mert Isten nem foglyokat akar az Ő gyülekezetében, hanem szabad, örömmel neki szolgáló hívő embereket. Jézus Krisztus a bezárt ajtókat nyitotta szélesre előttünk. Jézus Krisztus által a mennyek kapuja újra megnyílott az ember számára. Maga Jézus mondja a János evangéliumában: „Én vagyok a juhok ajtaja. Ha valaki hisz énbennem, az kijár és bejár, és legelőt talál” Az Isten országába vezető ajtó Jézus.  Ami a bűneset következtében bezárult az Éden kertjében, az csak Krisztus által nyílik meg újra. Ezért örömteli hely a gyülekezet, mert itt minden istentiszteleten, most is Isten kinyitja az ajtót. Ahogy nyitva van a templom ajtaja, ugyanúgy nyitva van az Isten országának az ajtaja. Van, aki csak ide jön be, de oda nem lép be. Aki hisz Jézusban, az bemehet oda!

2.      A nyitott ajtó nagy lehetőségei embertársaink felé

Krisztus Urunk nemcsak a menny felé nyitott ajtót előttünk, hanem az emberi kapcsolatainkat illetően is. Egy dacosan, haragosan becsapott ajtót csak Krisztus szeretetével lehet újra kinyitni, egy lehetetlennek tűnő helyzetet, általa lehet reménységgel újrakezdeni. A jeruzsálemi templomban a szentek szentjét elválasztó kárpitnak a nagypénteki kettéhasadása, és a húsvétkor megnyíló bezárt sír erről tanúskodik. A világ által felkínált sok nyitott ajtó a halálba vezető ajtók sokasága lehet. A Jézus által megnyitott és felkínált ajtó az életbe visz.

Jézus dicsérő szavakkal illeti a filadelfiai gyülekezetet, mert hűségesek maradtak hozzá a nehézségekben, annak ellenére, hogy kevesen voltak és gyengék voltak. De a levél következő mondataiban arról beszél nekik Jézus, hogy ő ad a gyülekezet számára egy új lehetőséget, hogy bizonyságot tegyenek Róla mindazoknak, akik a Krisztus ügyének ellenségei. S ezen a ponton kell arra rádöbbennünk, hogy ez bizony nem is olyan könnyű feladat. A „sátán zsinagógájaként” emlegetett társaság, feltehetően egy olyan csoport, akik Jézus és az evangélium iránti ellenségeskedésük miatt kapják ezt a nevet az Úrtól. Nem tudjuk pontosan, hogy kik voltak ők és milyen tanítást képviseltek. De az egyértelmű, hogy szemben állnak az evangélium hirdetésével és ellenségesen figyelik a keresztyének életét.

Jézus pedig most az övéit éppen ezekhez küldi, akik szemben állnak Krisztus ügyével: „Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából… megteszem velük, hogy eljöjjenek és leboruljanak a te lábad előtt…”

Filadelfia városát azzal a céllal alapították, hogy missziót töltsön be. Kis-Ázsia legforgalmasabb útja vezetett keresztül rajta. Ezen az úton vitték a futárok a római császárok üzenetét. Most azonban a keresztyén gyülekezet előtt nyílik meg a misszió nagy lehetősége. Ez a gyülekezet kicsinysége ellenére nagy feladattal lesz megbízva. Növekedésének kulcsa, jövőjének záloga abban van, hogy a Jézustól kapott küldetésében meg tud-e újulni? Hajlandó-e a nyitott ajtón belépni. Mer-e indulni járatlan utakon, ismeretlen, idegen, sőt sokáig ellenséges emberek felé? Tudunk-e sóvá lenni a környezetünk számára? Mert, ha a gyülekezet csak önmagát sózza, akkor nagyon gyorsan megízetlenül. Amelyik gyülekezet csak önmagának világít, ahelyett, hogy Krisztus világosságát engedné átragyogni magán keresztül mások felé, az létének értelmét veszti el. Ha a Damaszkuszban élő Anániás nem indult volna el Jézus szavára az oly sokáig ellenséges indulatú Saulhoz, ki tudja mikor vált volna belőle Pál apostol? Ha Péter nem lett volna hajlandó elmenni a római származású Kornéliuszhoz, ki tudja, mikor jut el az evangélium a pogányokhoz? De Krisztus nyitott ajtót adott eléjük, amelyen beléptek, mert meghallották, megértették és megcselekedték az Ő üzenetét.

Jézus a bonyhádi gyülekezet elé is nyitott ajtót adott. A hitünket megtartani, csak továbbadva lehet, aki nem adja tovább, aki nem lép be a nyitott ajtón, az elveszíti. Gondoljunk csak az adós szolga példázatára. Óriási ajándékot kapott urától: elengedte minden adósságát. De amikor szolgatársának nem akarta elengedni azt a csekély adósságot, amivel az tartozott neki, tehát amikor nem adta tovább a bűnbocsánatot, amit kapott, akkor a saját ajándékát is elveszítette. Aki nem lép ki a világba Isten örömüzenetével, az önmagát is kizárja Isten országából! Jézus mindenkit hívogat: „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok.” Legyen a gyülekezetünk nyitott ajtó minden igére szomjúhozó ember számára. Vegyük észre azokat a nyitott ajtókat, amelyeken nekünk kell kilépnünk az emberek közé. Ha van szemünk a látásra és fülünk a hallásra egészen biztos, hogy nyitott ajtók sokaságát fogjuk felfedezni, ahol az evangéliumot hirdethetjük. Ki tudja, talán az Úr megnyitja a szomszédunk ajtaját, talán kinyitja a munkatársunk szívét, talán feltárja előttünk a barátunk lelkét? Lehet, hogy erőtlennek, kicsinek, tapasztalatlannak érezzük magunkat mindehhez, de épp ezért szól nekünk az Úr bátorítása: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be.” Ámen.