Lukács 15:1-10.                                                                                      Az öröm fejezete

 ¹<>A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. ²<>A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." ³<>Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: ⁴<>"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵<>És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, ⁶<>hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. ⁷<>Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." ⁸<>"Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? ⁹<>És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. ¹⁰<>Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek." 

Az egész Lukács evangéliumára jellemző, hogy szeret arról beszélni, hogy Jézus örömöt hozott a világba. Az evangélium szerint már születésekor hirdette ezt az örömöt az angyal. Ez a gondolat fokozottan érvényesül ebben a fejezetben. Jézusnál a megtérés csupa öröm, Isten atyai szeretetével való találkozás öröme. Lukács ebben a fejezetben a „három elveszett” példázatának egymás mellé állításával szemlélteti a megtérés örömét

A példázatok Istenre mutatnak: ilyen Isten, aki nem az ember elítélésben, hanem megmentésében lei örömét. Ugyanakkor megvilágítják Jézus személyét és működését is. Jézus azért mondja el ezeket a példázatokat, mert támadták a bűnösökkel tartott közösségéért. Erre válaszol azzal, hogy amit ő tesz, az Isten szándékának végrehajtása. Mert Isten keresi az elveszetett és, és meg akarja menteni, ezért „kell” neki a bűnösökkel lennie. Az ő messiási küldetése sem lehet ítélkezés, mert Isten nem ítél, hanem megmenti az embert. Jézus Isten szeretetének jelenléte a bűnösök között és ezért öröme egy az Atyjáéval. Ezek a példázatok az Istennel való együttörülésre szólítják fel az embert. Akik bírálják Jézus magatartását nemcsak Jézust nem értik meg, hanem arról sincs fogalmuk, hogy kicsoda Isten.

Jézus élére állítja a dolgot: aki abban éli ki hitét, hogy elveszett embertársa megsegítése és megmentése helyett megszólja és megveti, az nem ismeri sem Jézust, sem az Írást. Isten ismeretének fokmérője az, hogy ki minek tud örülni: Isten ítéletének vagy mentő szeretetének. Így találkozik össze az elveszettet kereső Isten, a bűnösökkel közösséget vállaló Jézus és az embertársait szerető ember öröme.

·        Lk 15:12. – Akik nem tudnak örülni.

A farizeusok vádja Jézus ellen az, hogy a bűnösöket felelőtlenül kezeli. A farizeusok is törekedtek az emberek megtérítésére, de elképzelhetetlen volt a számukra, hogy egy asztalhoz üljenek le bűnösökkel. Nem vállaltak velük semmiféle közösséget, amíg meg nem tértek és ennek kézzelfogható jelét nem adták külső magatartással, böjtöléssel és vezekléssel.

 A farizeusok törvényen alapuló kegyessége az emberi közeledés feltételeként megköveteli a törvény betartását. Jézus szeretete viszont nem azt nézi, mit követeljen az embertől, hanem azt, hogy mire van szüksége, hogy talpra álljon. A farizeusok rajongók voltak, rajongtak Istenért és a törvényért, ezért nem értették meg a szeretet útját, ezért aztán zúgolódtak és ezért nem tudtak örülni. Jézus azonban róluk sem mond le, hanem példázatokat mond, hogy megértesse velük Isten szeretetét.

·        Lk 15:3-7. - Az elveszett juh példázata – A nagyobb öröm.

Az írástudók ismerhették azt a próféciát, hogy Isten jó pásztort fog küldeni a népéhez (Ez 34.). Jézus ezt a képet használja fel, hogy önmagáról és Isten szeretetéről beszéljen.  Máté evangéliumában is megtalálható ez a példázat, de ott egészen más összefüggésbe van állítva a gyülekezet felelős vezetőire van alkalmazva, hogy egyetlen egyet sem hagynak elveszi a gyülekezetből (Mt 18:12-14). Lukácsnál viszont Jézus önmagára alkalmazza a példázatot, ezért itt a hangsúly a gazda örömére esik.

·        Lk 15:8-10. - Az elveszett drahma példázata – Örüljetek velem

A drachma egy régi görög ezüstpénz, melynek értéke egy napszám volt. A drahma tehát nem nagy értékű ezüstpénz volt, de nem is értéktelen, s akinek csak tíz van belőle, annak meg különösen is nagy érték. A példázat szándékosan hangsúlyozza, hogy a pénz nem magától került meg, hanem az asszony az, aki megkeresi. Ebben az összefüggésben válik hangsúlyossá az előző példázatban is elmondott „Megtaláltam!”.

A farizeusok megtérésről szóló tanításában azon van a hangsúly, hogy a bűnösnek előbb vezekelnie kell, hogy méltó legyen a visszafogadásra. Jézus szerint Isten szemében még az eltávolodott ember is érték, amit érdemes megkeresni. Kell is keresni, mert éppen elesettsége miatt nem tud visszatalálni. A megtérés Jézus tanításában nem visszatalálás, hanem megtalálás.

Az angyalok együttörüléséről is szó van, ami még jobban kiemeli az első példázatban is elhangzó felszólítást: „Örüljetek velem!” Jézus evangéliuma örömhír Isten szeretetéről, hogy az ember együtt örüljön Istennel.

·        Kérdések:

1.      Nekünk milyen az Istenről alkotott képünk?

2.      Jézus milyennek mutatja be Istent ezekben a példázatokban?

3.      Változtatnak-e az Istenről alkotott képünkön Jézusnak ezek a példázatai?

4.      Isten ítélete vagy mentő szeretete jelent-e nagyobb örömet a számunkra?

5.      Miben különbözik Jézus és a farizeusok hozzáállása a bűnösökhöz?

6.      Miben különbözik a jó pásztor példázata Máté leírásában (Mt 18:12-14)?

7.      Mi akadálya van a farizeusok örömének?

8.      Miben különbözik Jézus és a farizeusok gondolkodása a megtérésről?

9.      Mit jelent számunkra az Istennel való együtt örvendezés?

·        Házi feladat: Elolvasni: Lk 15:11-32 „A tékozló fiú”