A bűnbeesés. Isten büntetése

1Móz 3:1-24.

¹A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?  ²Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,  ³csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. ⁴De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! ⁵Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. ⁶Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.  ⁷Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. ⁸Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. ⁹De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? ¹⁰Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.  ¹¹Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? ¹²Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: ¹³Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. ¹⁴Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! ¹⁵Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.  ¹⁶Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.  ¹⁷Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! ¹⁸Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.  ¹⁹Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!  ²⁰Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. ²¹Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. ²²Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, ²³kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.  ²⁴És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

·        1Móz 3:1-13. – A bűnbeesés

A sátán egy arcátlan kérdéssel lép fel az isteni kinyilatkoztatással szemben – így minden hitetlen kérdésnek mintaképe és előfutára lett, amit azóta is feltettek és feltesznek azok, akik a sátán ügyét szolgálják a világban – mely kérdéseket csak a Szentírás tekintélyével és isteni fenségével lehet megválaszolni.

„Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1Móz 3:1). Így hangzott a sátán alattomos tudakolózása.

Az egyetlen helyes út, ahogy a sátán kérdéseinek és sugalmazásainak ellenállhatunk az, hogy úgy bánunk velük, mint a sátántól eredőkkel, és az Ige erejével visszautasítjuk őket. Ezt kellett volna tennie Ádámnak és Évának is. H azonban csak egy pillanatra is közel engedjük a kísértő szavát szívünkhöz, elveszítjük az egyetlen erőt, amellyel azokra válaszolni tudunk.

Az ördög nem mutatkozik be nyíltan, hogy az Isten ellensége, nem árulja el szándékát, amely nem más, mint az ember elpusztítása. Nem ez nem lenne a kígyóhoz illő eljárás, de valójában mégis ezt teszi azáltal, hogy kérdéseket támaszt az ember gondolatvilágában. Ha helyet adok a szívemben a kérdéseknek: „Csakugyan azt mondta Isten”, amikor határozottan tudom, hogy Isten szót hozzám, ez maga a kimondott hitetlenség, és ez az ami miatt képtelenné válok az ellenállásra. Éva válaszából világosan kitűnik, hogy a sátán ravasz kérdését beengedte a szívébe. Ahelyett, hogy szigorúan Isten szavához ragaszkodott volna, válaszában még hozzá is fűzött valamit.

Ha Isten Igéjéhez hozzáteszek vagy elveszek belőle valamit, mindkettő azt bizonyítja, hogy az Ige nem lakik a szívemben, s nem úr a lelkiismeretemen. Ha egy ember az engedelmességben leli örömét és „minden Igével él, amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4), ez étele és itala, bizonyára minden törekvése arra irányul, hogy az Igével alaposan megismerkedjék és mindenben figyeljen rá. Az ilyen ember nem tud közömbös maradni az igével szemben. Az Úr Jézus a sátánnal vívott harcában pontosan alkalmazta az Igét, mert benne élt, és a testi eledelnél többre becsülte. Sosem idézte tévesen, sohasem alkalmazta helytelenül, és nem tudott közömbösen viselkedni az igével szemben. Éva nem így tett.  Ő hozzátett ahhoz, amit Isten mondott. Isten parancsa egyszerűen így hangzott: „Abból ne egyetek!” Ehhez Éva még hozzáfűzet saját szavait: „ne is érintsétek”. Éva hamis hozzáfűzése, akár tudatlanságból, közönyösségből, akár abból a vágyból ered, hogy Istent, mint valami önkényes zsarnokot tüntesse fel, világosan mutatja, hogy elhagyta az Isten Igéje iránti gyermeki bizalom és alárendeltség szilárd talaját.

Isten szava engedelmességre kötelez minket, egyszerűen azért, mert Isten szava. Mi teremtmények vagyunk, isten az alkotónk, ezért méltán és teljes joggal követelhet tőlünk engedelmességet. A hitetlen ember ezt vak engedetlenségnek tekinti, Isten gyermeke azonban „értelmes engedelmességnek” nevezi, mivel azon a tudáson épül fel, hogy Isten szava az, amelynek engedelmeskedik. Az engedelmesség minden egyes cselekedetében áldás rejlik, de mihelyt a lélek egy pillanatra is tétovázik, kedvező alkalmat nyújt az ellenségnek, amit egészen bizonyosan ki fog használni, hogy a lelket minél távolabb és távolabb taszítsa Istentől.

Az előttünk lévő fejezetben látjuk, hogy arra a kérdésre: „Csakugyan azt mondta Isten” az következett, hogy: „Dehogy haltok meg!” Tehát először jött a kérdés, hogy vajon Isten mondotta-e, s aztán következett a nyílt ellenkezés azzal, amit Isten mondott. Ez a tény bőségesen elegendő arra, hogy megmutassa, milyen veszedelmes dolog, hogy beengedjük a szívünkbe egy kérdést, amely az isteni kinyilatkoztatás teljességét és sérthetetlenségét kétségbe vonja.

Éva első lépése a lejtőn az volt, hogy hallgatott a kérdésre: „Csakugyan azt mondta Isten?” És aztán fokról fokra odáig jutott, hogy végül meghajolt a kígyó előtt, és Istenének és igazság forrásának ismerte el. Igen, a kígyó kiszorította Istent, és a kígyó hazugsága Isten igazsága helyére lépett. Így történt ez a bukott emberrel, és így van ez a bukott ember utódainál is. Isten szavának nincs helye az újjá nem született ember szívében, de a kígyó hazugságának igen. Ezért van nagy ereje a Nikodémusznak szóló Igének: „Szükség néktek újonnan születnetek” (Jn 3,7).

A sátán arra törekedett, hogy megingassa Éva Isten igazságába és szeretetébe vetett bizalmát. Elhitette Évával, hogy Isten szava nem szeretetből fakad: ^„Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3:5). Éva mind eme okoskodás befolyása ellen biztonságba maradt volna, ha bizalmát egyszerűen Isten végtelen jóságába helyezi. De Évának az igazsága és a szeretetbe vetett bizalma megingott, s ezzel minden elveszett, és ezt találjuk napjainkban is, hogy a bukott ember szívében éppen olyan kevés hely van Isten szeretete és igazsága számára. Az emberi szív mindkettő számára hideg marad mindaddig, amíg meg nem újult a Szentlélek által.

A sátán nagy terve arra irányult, hogy a teremtményt az egyedül igaz Isten valódi megismerésértől megfossza. Olyan színben akarta feltüntetni istent, mintha nem lenne jóságos. Ez volt minden bajnak a titkos forrása.

^„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1Móz 3:6). Ez a vers három dolgot állít elénk: „a test kívánságát, a szemnek kívánságát és az élet kérkedését”, amely három dolog magában foglalja „mindazt, ami a világban van.” (1Jn 2:16). Ezek vették át a vezetést, mihelyt Isten ki lett zárva. Szigorúan véve az embernek nincs már szabad akarata. Ha az ember saját magát kormányozza, akkor valójában a sátán uralma alatt áll. Ha nem maradok meg Isten szeretete és igazsága boldogít bizonyosságában, akkor a sátán uralma alá adom magam.

Ezekkel kísértette meg az Úr Jézust, a Második Embert is a sátán (Mt 4:1-11, Lk 4:1-13). Minden kísértés nyílt célja az volt, hogy az Urat Istentől való tökéletesen függő helyzetében megingassa, és Isten akarata alá vetett teljes engedelmességéből kimozdítsa. De minden hiábavaló volt. „Meg van írva!” Ez volt a legjobban függő, önmagát megüresített, tökéletes Ember változatlan felelete.

Jézus szigorúan az Íráshoz ragaszkodott, és így győzött, nem volt más fegyvere, csak a Lélek kardja, megállta a helyét az ütközetben, és dicsőséges diadalt aratott.

(A vázlat C.H. Meckintosh: „Elmélkedések Mózes 1. 2. 3. könyvéről”című kommentár gondolatai alapján készült)

·        Kérdések:

1.                 Mivel férkőzik közel az ember szívéhez a sátán?

2.                 Mi lett volna az ember helyes válasza a sátán szavára?

3.                 Mi a sátán célja?

4.                 Mi volt a bűnbeesés első lépése?

5.                 Mi a következménye annak, ha nem ragaszkodunk szorosan Isten szavához?

6.                 Mire adott példát nekünk az Úr Jézus a sátánnal vívott harcában?

7.                 Mire kötelez minket Isten szava?

8.                 Mi volt a sátán második lépése?

9.                 Isten szava hitelességének megkérdőjelezése után mit kérdőjelez meg a sátán?

10.             Milyen dolgok veszik át a vezetést a bukott ember életében (6.v.)?

11.             Miért tudott Jézus a sátánnal szemben győzedelmeskedni?

·        Házi feladat: 1Móz 4: 1-26. – Káin és Ábel