A teljes öröm

Olvasmány: 1Jn 1,1-10.

„ Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” 1Jn 1,3-4.

Az elmúlt vasárnapon az örömről volt szó. Pál apostol Filippibeliekhez írt leveléből olvastuk az igét: „Örüljetek az Úrban mindenkor”. Azt vizsgáltuk, hogy mit jelent az Úrban való szüntelen örvendezés.

A mai igénk is az örömről szól. Az öröm témájánál maradunk, de egy másik oldalról vizsgáljuk meg a kérdést.

János apostol levelének bevezetőjében úgy beszél az örömről, mint az Isten üdvözítő munkájának egyik legdrágább gyümölcséről. Ugyanazt mondja János apostol is, mint amit Pál írt a Filippibeliekhez, hogy a keresztyén élet örvendező, örömet hozó élet, Isten azért szólt és azért szól ma is, az ige azért jelent meg testben, hogy azok életében, akik hisznek Benne, megteremjen az örömnek, és pedig a teljes örömnek jóízű gyümölcse.

A mai Igénk olyan örömüzenet, evangélium, ami arról szól, hogy Isten szándéka minket, embereket örömmel betölteni, életünket örvendező életté tenni. Isten akarata tehát az, hogy nekünk, embereknek az örömünk teljes legyen. Hogy mit jelent ez a teljes öröm, azt ennek az egész első résznek az összefüggésében és fényében érthetjük meg.

A teljes öröm három forrásáról beszél itt az apostol. Az első forrás az „élet igéje”, a második az „örök élet reményének hirdetése”, a harmadik pedig a „közösség” az Atyával és a Fiúval és azokkal, akik velünk együtt hisznek.

Ma nagyon sok ember életéből azért hiányzik az öröm, ez a teljes és igazi öröm, mert elhagyták az élő víznek a forrásait, és máshol ástak kutakat maguknak, más forrásból eredő, mesterséges kutak vízéből táplálkozó örömöt kerestek. „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jer  2,13).

1.      Az élet igéje.

A teljes öröm első forrása az élet igéje Jézus Krisztus, akiben megjelent az ige, amely kezdettől fogva volt, s akiben az ige közelivé, elérhetővé, cselekedeteiben megragadhatóvá lett. Jézus Krisztus az élő Ige, és csak benne, csak általa ige a Szentírás, csak benne és általa ige a prédikáció. Krisztus nélkül az írás és az igehirdetés is csak holt betű, hiábavaló szó. Betű, amely megöl, törvény szava, amely csak elítélni tud, szó, amely emberi bölcsesség hitető beszéde csupán. Krisztusban válik az ige az öröm forrásává.

Viszont az örömüzenet épp abban van, hogy Jézus Krisztus ma is az ige és a Szentlélek által van jelen. Ezért kell hirdetni az igét, mert igehirdetés nélkül nincs hallás. Az ige alázatos meghallgatása, az arra való nyitott szívvel történő odafigyelés nélkül pedig nincs hit. Mi tehát Jézus Krisztussal az ige hallgatása és olvasása közben találkozhatunk. Az ige hallgatása közben ezért valóban a Vele való találkozást kell mindig keresnünk. Az igét hallgató és befogadó ember találkozik úgy Jézus Krisztussal, az élet igéjével, hogy ez a találkozás az öröm, a teljes öröm egyik forrása lehet.

Isten az ő életével utánunk jött, mondja János, ebben van a mi örömünk forrása. Utánunk, az általa teremtett világ után, amely nagyon távolra került a kezdetektől. Hiszen, amit Isten jónak, egésznek teremtett, és amire áldását adta, az tőle elfordult, megromlott és Isten átkát kell, hogy hordozza. Így aztán a kezdeti jó és rend helyét a káosz, az Isten iránti bizalom helyét az öntörvényűség, a szeretet helyét a gyűlölet, az élet helyét a halál váltotta fel. Az ember vétkezet, Isten ellen lázadt és halált hozott a világba. De most János örömüzenete arról szól, hogy „megjelent asz élet”.

Ő az élet, Isten, aki emberré lett, részévé a teremtett világnak. A halál elszakadás Istentől és egymástól, az élet pedig nem más, mint helyreállított kapcsolat Vele és testvéreinkkel. Mindez pedig nem valami filozófiai spekuláció, nem valami rejtett beavatás, nem titokzatos megvilágosodás, nem különleges aszkézis eredménye. Az életet nem mi érjük el valamiféle különleges tudás megszerzésével, egzotikus tapasztalatok átélésével, hanem ő érkezik el hozzánk – emberi formában

2. Az örök élet reménységének hirdetése

A második forrás az örök élet reménységének hirdetése. János apostol arról tesz bizonyságot, hogy Jézusban az örök élet jelent meg. Jézus maga mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3). Jézus Krisztus megismerése az örökélet reménységének megnyerését jelenti. Ennek a reménységnek a hirdetése az a másik forrás, amelyből örömünk fakad.

A keresztyén életet csak akkor lehet örömmel élni, ha távlata van. E távlat nélkül az ember olyan, mint Sámson, akit vakon a malom rúdjához kötöztek. Megy, de nem halad, nagy erők feszülnek benne, de ellankad, él, de az élete keserűség. Az élet ilyen taposómalom addig, amíg fel nem nyílik szemünk az örök élet távlatának meglátására. Az örök élet reménye az a távlat, amelyből az öröm árad.

János, aki tanúja az élet megjelenésének, hirdeti őt, bizonyságot tesz róla. Akinek megadatott, hogy halljon, lásson és tapintson, nem teheti, hogy ne vállalja a tanúskodást, hogy ne tegye azt nyilvánossá. Jézus nem azért vonta be Jánost az ő ismeretébe, hogy magának tartsa meg a titkot, hanem azért, hogy hirdesse minden teremtménynek.

Az örök élet reménységének hirdetése öröm és kiváltság, de felelősséggel is jár. Hiszen Ő arra választott ki és azért kötött szövetséget velünk, hogy mint az ő népe, hatalmas dolgait hirdessük. Éppen ezért innen a gyülekezeti közösségből kell, hogy kisugározzon ez a másokat szerető, Krisztus szabadítását hirdető élet. Azt olvassuk az igében, hogy Isten angyalai nagy örvendezéssel vannak a mennyben akkor, amikor itt a földön akár csak egyetlen bűnös megtér az Istenhez. Vajon van-e bennünk és gyülekezeti közösségünkben is ilyen örvendezés, amikor új tag jön közénk szívét és életét az Úrnak adva?

3. A közösség.

A harmadik forrás a közösség. János bizonyságtétele szerint Jézus Krisztusban a közösség lehetősége jelent meg az ember számára. Az a lehetőség, hogy közösségünk legyen Istennel és egymással. Az öröm forrása mindenekelőtt az a közösség, amelyre Krisztus által Istennel juthatunk. Ez a közösség oszlatja el az ember félelmét, magányosságát és kiszolgáltatottságát. E nélkül, ha hisz Istenben, akkor is retteg tőle, ha nem hisz, akkor magányosnak és sokféle ismeretlen erő kiszolgáltatottjának érzi magát. Az öröm forrása az a közösség, amely Istenem van, akitől nem félünk, akiben bízunk, akire rábízhatjuk magunkat.

A teljes örömhöz ezzel együtt szükséges a „szentek közössége” is. Ebben a közösségben él igazán az öröm. Ez a közösség ápolja, s ebben a közösségben, a testvérek javára vállalt szolgálat és a tőlük kapott ajándékok kölcsönösségében erősödik meg örömünk és lesz teljessé. Ha úgy érezzük, hogy hiányos és nem teljes az örömünk, talán azért van, mert épen ez a közösség hiányzik.

Az élet, aki megjelent, közösségbe von minket az Atyával és egymással. Jézus az élet, tehát az ő halála és feltámadása által helyreállítja a megszakadt kapcsolatot, megbékéltet Istennel és egymással. Biztosít arról, hogy amit a halál ma szétszakít, ő az eljövendőre nézve feltámadásával legyőzte azt. A helyreállított kapcsolat, közösség e kettős iránya elválaszthatatlan egymástól. Ahol megbékélés születik Isten és ember között, ott az emberek is megbékélnek egymással. Ahol nem születik szeretet egymás iránt, ott hiábavaló, üres szó az Atyával való megbékélésről, megtérésről beszélni. Ez János apostol levelének egyik leghangsúlyosabb mondanivalója.

Jézus Krisztus hirdetésének célja a vele és egymással való közösség megszületése, ugyanakkor e közösség nélkül üresen cseng az élet igéjének hirdetése. A gyülekezeti közösség hitelesíti, vagy éppen hiteltelenné teszi az élet igéjének hirdetését.

Isten azt akarja, hogy örömünk teljes legyen. Nyissuk meg tehát a szívünket az öröm e hármas forrása előtt, hagyjuk el a magunk ásta repedezett víztározókat, hagyjuk el a bűn kínálta keserű forrásokat. Engedjük, hogy tisztán áradjon e három forrás vize és a Szentlélek ereje által teljes örömöt fakasszon a mi szívünkben. Ámen.