A „majdnem” keresztyénség példája: Agrippa

Olvasmány: ApCsel 26:24-32.

Agrippa így szólt Pálhoz: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyén legyek.” ApCsel 26:28.

Pál apostolt Jeruzsálemben letartóztatták, majd Félix helytartóhoz Caesareába küldték. Pál és Félix beszélgetéséről szólt a tegnap esti igehirdetés. Megtudtuk azt is, hogy Félix érdemben nem foglalkozott az apostol ügyével, két évig börtönben felejtette. Utóda Fesztus le akarta zárni az ügyet, de számára teljesen ismeretlen és érthetetlen volt az egész történet és a vád, amivel Pált a zsidók vádolták. Fesztus ezért nagyon megörült Agrippa zsidó király udvariassági látogatásának, s felkérte, hogy „vallási szakértőként” vegyen részt a fogoly Pál kihallgatásán, hogy aztán pontos vádirattal küldhesse Pált a császár ítélőszéke elé. Így került sor erre az érdekes tárgyalásra, amit szinte jegyzőkönyvszerűen ismertet az Apostolok Cselekedeteinek könyve 26. része. A beszélgetés során ismét kiderül, hogy a keresztről való beszéd a pogányoknak bolondság, a zsidóknak botránkozás. Fesztus azzal akarja Pál bizonyságtételét hiteltelenné tenni, hogy bolondnak állítja be őt. Pál udvariasan, de határozottan válaszol: beszéde a valóságnak és a józanságnak a beszéde. A hit dolgai nem a fantáziának világába, hanem a valóság kategóriájába tartoznak. Nem annak az embernek a dolgai ezek, aki belezavarodott a tudományba, hanem, aki világosságot nyert a természeti világ dolgain túl levő dolgok felfogására. Nem a zavart elme, hanem a megvilágosodott értelem dolgai, tények, amelyek noha hihetetlenül hangzanak, mégis igazak.

1.      Kiknek szólt Pál apostol igehirdetése?

            Most teljesedett be Pál megtérésekor, Jézus által adott egyik ígéret: „Választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai elé” (ApCsel 9,15). Az apostol itt Istennek olyan eszköze, aki tele van a szabadulás örömhírével és bilincseket hordozva is azt hirdeti. Nem a saját élete fontos neki, hanem a másoké, nem a földi élet, hanem az örök élet. Elsősorban itt nem ő akar szabadulni bilincseitől, hanem hallgatóit akarja kiszabadítani a bűn és a hitetlenség rabságából. Ők azonban nem ezért gyűltek egybe. Fesztus az új helytartó csak adatokat vár a megírandó hivatalos levélhez, hogy Pált tovább küldhesse, s az ügyet a saját részéről ezzel lezárhassa. Agrippa zsidó király a vallási kérdések szakértője tisztében tetszeleg, de szolgai lélekkel hajlong Fesztus előtt. Apgrippa király felesége pedig élvezi, hogy ő a szépasszony az illusztris társaságban, a többiek pedig kíváncsian vagy unottan, érdeklődéssel vagy hivatalból hallgatják a tárgyalást. Így vagy úgy, de most legalább egyszer az életük során hallaniuk kell a feltámadott Krisztusról. A kérdés az, hogy mit tesznek ezt a hírt meghallva? És ez a kérdés a mi számunkra is: mit teszünk, ha halljuk az igét, a Jézusról szóló bizonyságétel örömhírét?

2.      Mi volt Pál apostol igehirdetésének tartalma?

            Jézus és a benne kapott új élet. Pál számára ez a kihallgatás a bizonyságtétel páratlan alkalma volt. Ő pedig kész volt és tudott élni ezzel az alkalommal.

            Általános megdöbbenést keltett már az első mondata: „Boldog vagyok…” (26,2). Ott áll egy megbilincselt fogoly, akit mindenféle hamis váddal illettek, két éve már fogságba van, de ügyét még mindig nem tisztázták, és boldognak mondja magát és szabadabbnak, mint bárki a jelenlévők közül. A hitetlen ember számára ez furcsa és érthetetlen, hogy valaki a nehézségei és sok problémája ellenére boldog. Pál bizonyságtételében elmondta megtérésének történetét, majd rátért arra, hogy mit jelent számára a Jézus Krisztusban való hit. Finoman, tapintatosan beszélt, de minden szónak súlya volt, és hallgatósága egyre jobban érezte, hogy nekik szól az Isten prófétai üzenete. Érezték azt, hogy itt választás elé vannak állítva, és dönteniük kell, Jézus mellet vagy ellene.

3.      Milyen eredménye lett Pál igehirdetésének?

            Fesztus ingerülten leállította Pált beszéde közben. Agrippa király azonban a hatása alá került ennek az őszinte, egyszerű erővel teli bizonyságtételnek. „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyén legyek” – mondta és sietve véget vetett a kihallgatásnak. Agrippa király zsidóként ismerte a próféták írásait, értette, hogy miről beszél Pál. De megriadt attól, hogy mindezt komolyan is kellene vennie.  Sajnos csak eddig jutott el: „majdnem”.

            Aki csak majdnem érte el a vonatot, az valójában lekéste. Aki majdnem átment a vizsgán, az megbukott. Aki majdnem életben maradt, az meghalt. Valójában ez a „majdnem” azt jelenti itt, hogy Agrippa király lelki öngyilkosságot követett el. Elismerte, hogy igaz mindaz, amit Pál hirdetett, s még azt is megvallotta őszintén, hogy szíve szerint hajlana rá, hogy ő is keresztyénné legyen, de az utolsó pillanatban mégis visszalépett. Vajon miért, mi lehetett ennek az oka? Miért van ma is annyi sok majdnem keresztyén?

a.) Az egyik ok, ami visszatartja Agrippát, hogy mit szóltak volna hozzá a többiek? Agrippa királynak le kellene szállnia a magasból, elismernie, hogy a fogoly Pálnak igaza van. Ő, aki ezen a kihallgatáson a „vallási szakértő” tisztében tetszelgett, beismerje, hogy tévedett. Mit szólna ehhez Fesztus, meg a felesége Bereniké meg a többi előkelők. Valóban nem könnyű feladat. Ez midig nehezére esik az embernek, megváltozni és a változást vállalni mások előtt, azok előtt is, akik már régről ismernek. Gondoljuk végig vajon nem ez tart vissza sokszor minket is a Krisztus követésében, a megtérésben, a szentebb és tisztább megváltozott élet elkezdésében, hogy mit szólnak hozzá a többiek, mit fognak mondani az emberek.

b.) Nem lett keresztyénné Agrippa király azért sem, mert mindvégig megmaradt az elvi síkon. Elvileg igazat adott Pálnak, de a gyakorlatban ezt nem merte felvállalni. Amikor befejezve a kihallgatást kivonultak a teremből akkor tárgyilagos megállapítást tesz: „Szabadon lehetett volna bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.” (27,32) Amire felkérték, azt megtette, véleményt mondott Fesztusnak a fogoly Pál kérdését illetően, de nem engedi magát személyesen is belevonni az ügybe. Hányan vannak, akik egyet értenek egy-egy igehirdetéssel, de úgy mennek haza, hogy minden marad a régiben. Aki csak majdnem tért meg, az biztosan elkárhozik.

c.) Visszatartó erőt jelenthet néha a vallásos hagyomány, a tradíció. Agrippának azért is nehéz volt befogadnia az igét, mert nagyon erősen állt Izrael vallásos hagyományain, s így nem tudott rálépni a hit útjára. Boldog az, aki értékes hagyományokat hoz otthonról vagy múltjából, de ezekre nem lehet hitéletét alapozni. A megszokott vallásos formák, tradíciók kötöttségéből nem tudott szabadulni Agrippa király. Választania kellett a régi és az új, törvény és az evangélium között, és ő a régit, a törvényt választotta.

            Segítsen minket az Isten abban, hogy minden visszatartó akadályt legyőzve, ne csak a „majdnem” -ig jussunk el, hanem legyünk egészen a Krisztus tanítványaivá. Ámen