Presbiteri bibliaóra és imaóra, 2010. augusztus 5. Bonyhád

Téma: Gyülekezetépítés

(Csiha Kálmán: Gyülekezetépítés c. könyve alapján)

1. Helyzetfelmérés

Az Egyház gyülekezetekben él. Ahhoz, hogy gyülekezetépítésről beszélni tudjunk, tisztában kell lennünk az Egyház élettanával. Az Egyház Jézus Krisztus földi teste (Ef 1,22-23 és 4,1-12). A test Istennek legcsodálatosabb, különös teremtménye. Materiálisan tapintható, romlásnak és változásnak kitett valóság, amely lehet vonzó vagy taszító, szép vagy undorító, s amelyet különböző bacilusok is szüntelen támadnak. A legszebb testben is ott van a belek működése, az anyagcsere korántsem esztétikus, de valóságos csodája, a növekedés és a pusztulás örökös változása, a bacilusok beözönlése, a fehérvérsejtek izoláló védekezése. Közben azonban a test egészében titokzatos módon, de teljes valóságában benne van a lélek. Az Egyház Jézus Krisztus földi teste, amelyben az Ő lelke él. Sajnos az egyházban is sok csúnya valóság létezik, belső harcok, önzések, szégyenletes intrikák. De ebben a mindenestől földi közegben mégis benne él Krisztus lelke.

Beteg-e az Egyház? – persze, hogy beteg. Mindig is volt benne bacilus. Beteg volt a legkisebb egysége, a tizenkettő közössége. Volt benne árulás, gyávaságból eredő hittagadás, félelemből adódó hallgatás, és tamási hitetlenség. Mégis benne volt a Krisztus lelke. Ez a kicsiny közösség győzte meg a világot. Beteg volt az első keresztyén misszió? Persze, hogy beteg. Pál és Barnabás nem tudtak egyetérteni. Péter pedig kétszínűséggel vádolta Pált. Betegek voltak az első gyülekezetek? Persze, hogy igen, olvassuk csak el a Korinthusi levelet vagy a Jelenések könyvéből a hét levelet. Betegek, a mai gyülekezetek, beteg a mai Egyház is? Igen, ma különösen is az. Szüntelenül új szekták, a külső és belső elvilágiasodás, beteg indulatok, a korszellem támadja és rombolja. De ebben a beteg, sokszor undorító sebekkel, bűnökkel terhelt egyházban mégis benne él a Krisztus lelke. A szekták és meggondolatlan ébredési mozgalmak nagy tévedése az, hogy látva az Egyház betegségeit ki akarnak vonulni, és egy új egészséges közösséget kívánnak szervezni. Elfelejtik, hogy az Egyház mennyei gyökerű, de földi érvényű valóság, s mint ilyen önmagában soha nem lehet tökéletes. A sónak nem kiszakadnia kell, hanem ízt adnia az ételnek, feloldódni, de úgy, hogy ne veszítse el az ízét (Mt 5,13). A világosságnak épp ott kell világítania, ahol a legnagyobb a sötétség.

2. A gyülekezetépítés feladata

         A gyülekezetépítés feladata az Egyház beteg testének gyógyítása. Nem meggyógyítása, csak gyógyítása, mert tudomásul kell vennünk, hogy az Egyház mindig újra és újra megbetegszik, eltorzul, megfertőződik. Ezért mondták a reformátorok: „Ekklesia semper reformari debet” = Az Egyházat mindig reformálni kell. Ennek a szüntelen reformációnak, a megromlás elleni szüntelen harcnak a feladatát vállalja a gyülekezetépítés. A világban élő Egyházat folyamatosan pusztítja a romlás. Ezeket a szüntelen pusztításokat kell szüntelen újjáépíteni, épp úgy, mint ahogy az emberi testben újjáépíti a szervezet az elpusztult sejteket. Ezért a lelkipásztornak, a gondnoknak és a presbitereknek legalább olyan felelőséget kell érezniük a hitetlen vagy elhidegült hívei iránt, mint az orvosnak a rábízott betegei iránt. És ahogyan az orvosnak nem feladata, hogy panaszkodjék a sok beteg miatt, vagy hogy összeszidja őket, hanem, hogy orvosságot adjon és meggyógyítsa őket, éppen úgy a lelkipásztornak, gondnoknak, presbitereknek sem az a feladata, hogy panaszkodjék vagy haragudjék a gyülekezet hitetlen vagy rossz tagjaira, hanem, hogy lelki orvosságot adjon, és meggyógyítsa őket.

3. Helyzetünk felmérése – a gyülekezet diagnózisa

         Az orvosnak, ha gyógyítani akar, először meg kell vizsgálnia a beteget és meg kell állapítania a diagnózist. Ez a gyülekezeti életre is érvényes. A diagnózis megállapításához sok adat szükséges, és az orvosnak jól kell ismernie a betegség jeleit, és törődnie kell azokkal. Ez így van a gyülekezeti életben is. A rendelőben az orvos az általános vizsgálatnál először a beteg szívre teszi a sztetoszkópot, hogy meghallgassa, hogyan ver a szív, amely az ütőerek, és vénák segítségével megforgatja a vért a testben, és a tüdőben leadva a szén-dioxidot, felvéve az oxigént, felfrissíti azt, aztán a táplálékot eljutatja a sejtekbe. A gyülekezet szíve a templom. A lelkipásztornak, presbitériumnak a munkájuk által ide kell eljutatniuk a gyülekezeti tagokat, hogy megtisztuljon a lélek, mennyei energiákat vegyen fel, és éltesse az egész gyülekezetet. A gyülekezet szívdobbanása az istentisztelet. A sztetoszkóp a szolgálati napló, amelybe a megbízott presbiter számbavétele alapján beírjuk az istentiszteleten résztvevők számát. Ennek alapján, év végén ki tudjuk számolni, hogy a gyülekezet hány százaléka vett részt az istentiszteleteken. De nem csak azt kell figyelembe vennünk, hogy hányan jöttek el az istentiszteletre, de azt is hányan maradtak otthon.

         A szekularizálódó világnak és benne a mi gyülekezeti életünknek négy, nagyrészt közös jellemző betegsége van:

·        A beszéd megromlása (istenkáromlás, a mindennapi beszéd megromlása, a szó becsületének elvesztése).

·        Az életösztön megromlása – önpusztítás (kábítószerek, alkoholizmus, öngyilkosság, művi abortusz).

·        A bomlasztó erők felszabadulása (széthúzás, a család szétesése, értékeink elvesztése).

·        A közömbösség.

4. A gyülekezet: Ördögkerék – angyalkerék.

          Alapjában véve kétfajta gyülekezet létezik. Az egyik (ez a rosszabb), ahol a lelkipásztor egyedül dolgozik. A presbiteri körzetek nincsenek megszervezve, a presbiterek családlátogatása nem működik, minden egyházi tevékenység a templomban történik, az egyház keze nem ér túl a templomajtón. A gyülekezet béna testhez hasonló, amelynek az idegszálai nem működnek. Bár gondolkozni még tud, de nem mozdul a keze, a lába. A fej (a lelkipásztor) nem tudja a gyülekezet végtagjait mozdítani. A gyülekezet, a test, még él, de béna, mozdulatlan, mint egy halott. Ez a tolókocsis gyülekezet.

A tolókocsis gyülekezet fogyasztói gyülekezet. A lelkipásztor termel egyedül: elkészíti és elmondja a prédikációt. A gyülekezet meghallgatja – elfogyasztja – azt, de nem adja tovább. Az igehirdetés nem folyóvá dagadó forrás, hanem sivatagban elenyésző patak lesz.

         A tolókocsis gyülekezetben nincs építő feladata a presbitériumnak, ezért a presbitérium is tekintélyét veszti és elértéktelenedik. Így indul be a presbitérium és a gyülekezet lélektani ördögkereke. Mivel a presbitérium elvesztette tekintélyét, a presbiteri szolgálat sem számít kiváltságos megtiszteltetésnek, ezért egyre nehezebb jó presbitereket találni. Mivel egyre gyengébb, érdektelenebb és értéktelenebb személyek vállalják el a presbiteri tisztséget, ezért egyre nehezebb őket gyülekezeti munkával megbízni, és mivel a presbiteri tisztségviselők az érdektelenekből kerülnek ki, egy idő múlva a presbiterek már nem lesznek példamutató emberek, sőt a templomot is igen ritkán fogják látogatni. Mivel még a presbiterek sem mutatnak jó példát, a hívek még inkább elmaradnak a templomból. Mivel a templomlátogatás még inkább csökken, még kevésbé lehet jó presbitereket találni, és mivel nincsenek jó munkatársak sem, a lelkipásztor kedve is csökken, a templom ürül, az igehirdetés is egyre fásultabb lesz. Mivel az igehirdetés vonzóereje csökken, a templom ürül, az ördögkerék megy tovább lefelé és megszületik a jól ismert rezignált mondat, a sátán csapdája, a lelki haldoklás örök önigazolása: „Itt nem lehet”.

         Az élő gyülekezetnek angyalkereke van. Mivel jól képzett és megszervezett presbitériuma és segítőgárdája van, a presbiterek és gyülekezeti munkások szolgálata révén a gyülekezet termelői gyülekezet lesz, amely nem csak hallgatja, hanem tovább is viszi az Igét, az evangélium kisugárzik a templomból, és széles sávon eléri a híveket. Mivel az Ige a gyülekezetbe kiáradó üzenet lesz, többen fognak a templomba jönni. Mivel az igehallgatók száma nő, a lelkipásztor lelkesebben prédikál, és mivel lelkesebben prédikál, még többen fognak eljönni a templomba. Mivel a gyülekezet élete felfelé ível, kiváltság és megtiszteltetés lesz presbiternek lenni. Mivel megbecsült lesz a presbiteri tisztség, és azt megtiszteltetésnek veszik, egyre jobb presbitereket lehet találni, mivel a jó presbiterek jó munkát végeznek, még intenzívebb lesz a gyülekezeti élet, és így megy tovább az angyalkerék felfelé.

         Természetesen az angyalkerék vagy ördögkerék beindulása sem egynapos folyamat. Az angyalkerék beindulásához is attól függően, hogy milyen mértékben volt lelkileg tönkremenve a gyülekezet, sokszor több éves munka, imádság, és isteni segítség szükséges. Ahhoz, hogy egy sínen álló tehervagont megtoljanak, mozgásba hozzanak a munkások, nagy erőkifejtés szükséges. De amikor a vagon már jól halad, akkor már sokkal könnyebb mozgásban tartani. Ilyen a gyülekezeti élet, az angyalkerék beindulása.

5. Hogyan válik az ördögkerékből angyalkerék?

         Először az alapokig kell visszamennünk. A tolókocsis, fogyasztói gyülekezet alvó gyülekezet. Lehet, hogy olyan mélyen elaludt, hogy már haldoklik, vagy kómában van, mint a gázmérgezéses betegek, akinek nincs, aki kitárja a szoba ablakát, hogy beengedje a friss levegőt.

Az ördögkerekes gyülekezetnek ébredésre van szüksége. „Serkenj föl, aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus” – üzeni Pál az efézusbelieknek.” (Ef 5,14).

Az a szerencsés helyzet, amikor a gyülekezet ébresztésének munkáját nem elszigetelt, kicsi csoportok próbálják magukra maradva végezni, hanem azt egy felébredt, öntudatára jutott, gyülekezeti munkára felkészített presbitérium szolgálja.

A gyülekezetépítés szempontjából ötféle presbitériumról beszélhetünk:

1.     A presbitérium tagjai sem templomba, sem gyűlésekre nem járnak. Ez a teljes bénaság kora. Halott presbitérium.

2.     A presbiterek a gyűléseken többnyire ott vannak, és azokon határozatokat hoznak. Adminisztratív presbitérium.

3.     A presbiterek a templomba és a gyűlésekre járnak, határozatokat hoznak. Templombajáró presbitérium.

4.     A presbitérium önkéntes munkával segít az építkezésben, javításokban, esetleg az egyházfenntartói járulék összegyűjtésében, általában az anyagi kérdésekben is. Dolgozó presbitérium.

5.     A jól képzett presbitérium a lelkipásztor irányításával segít a gyülekezet szervezésében, és az ide kapcsolódó lelkigondozói munkában is. Teljes értékű presbitérium.

Csak a teljes értékű presbitériumról mondható el, hogy megfelel a kálvini hagyományoknak.

A teljes értékű presbitériumnak kettős feladata van:

1.     Olyannak kell lennie, mint a hadseregben a vezérkarnak.

A vezérkari tisztek mindig többet tudnak, mint a közlegények. Ők tudják, hol a leggyengébb a frontvonal, hol kell védekezni, hol kell támadni. Ők rendelkeznek a legjobb terepismerettel, ők ismerik fel az erőforrások hatékonyságát, a tartalékok erejét, ők jelölik ki a megvalósítandó célt. A presbitereknek is olyan szakembereknek kell lenniük, akik értenek a dolgukhoz. Ezért képezni kell őket. A presbitereknek tisztában kell lenniük az egyházi törvényekkel, a presbiterek jogaival és kötelességeivel, a gyülekezet történetével, az alapvető hitbeli kérdésekkel. Ezért a gyülekezet vezérkarának, a presbitériumnak komoly kiképzésre van szüksége. De nem szabad megijedni sem ettől.

2.     Egy másik kép szerint, a presbitérium a gyülekezet idegrendszere.

Az a szerepe, mint az idegszálaknak a testben. Az idegszálak az egész testet behálózzák, és segítségével az érrendszeren át a táplálék az egész testbe eljut. Az ember az idegszálak segítségével fogja fel a környezet hatásait, és azokkal reagál rájuk. Ha a kezem hozzáér a forró kályhához, azonnal elrántom, hogy ne égjen meg. Ha az idegek nem működnek, nem hozzák az információt, és nem közvetítik a reflex parancsait, az ember könnyen megsérül, megbetegszik és meghal. Az életem az érző és irányító idegek működésétől függ. A gyülekezet élete is a gyülekezet egész testét behálózó presbiteri szolgálattól függ. A presbitérium a gyülekezet idegrendszere. Ahogyan az idegrendszer és a vérkeringés minden sejthez eljut, és segíti azokat funkciójuk betöltésében, úgy kell a presbitériumnak is lejutnia a gyülekezet minden családjához.