BIBLIATANULMÁNYOZÓ SOROZAT A LUKÁCS EVANGÉLIUMA ALAPJÁN

Jézus tanítványainak erőtlensége

Igerész: Lukács 9,37-50

·        Luk 9, 37-43 A megszállott fiú meggyógyítása / hitetlen nemzedék

Míg Jézus három tanítványával a megdicsőülés hegyén járt, a többi tanítvány kínos helyzetbe került, mert nem tudtak meggyógyítani egy beteg gyermeket.  Máté holdkórosnak, Márk néma lélektől megszállottnak mondja a gyermeket. Lukács leírása alapján epilepsziára gondolnánk, de ő is a tisztátalan lélekre vezeti vissza a betegséget.

Azért meglepő, hogy a tanítványok nem tudják meggyógyítani a beteg gyermeket, mivel a kiküldésük alkalmával Jézustól felhatalmazást és erőt kaptak erre is (9,6). Lukács nyilvánvalóan erre összpontosítja az elbeszélést. Kihagyja Jézus beszélgetését tanítványaival a megdicsőülés után (Mk 9, 1-13), és így még élesebb az ellentét a megdicsőült Krisztus és az erőtlen tanítványok között. Lukács magát a történetet is sűríti, hogy még inkább kiemelkedjék Jézus vádja a „hitetlen és fonákjára fordult nemzedék” ellen.  A kifejezések érzékeltetik, hogy Jézus távollétében önmagukra hagyatva érezték magukat a tanítványok, ezért önmagukra nézve nem pedig Jézusra nézve és benne bízva akarták megoldani a feladatukat. Még mindig nagyra értékelték önmagukat és kevésre Jézus hatalmát. Ebből a hitetlenségből következik erőtlenségük. Fel kell készülniük arra az időre, amikor a megdicsőült Krisztus szintén nem lesz velük látható módon.

·        Luk 9,43-45 Nem értették

Jézus az általános csodálkozásra azzal válaszol, hogy nyomatékosan az ő saját erőtlenségéről beszél, abban a rejtet formában, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik. Furcsán hangzott ez, hiszen az Emberfiáról éppen azt tudták Isten hatalmának teljes dicsőségében fog megjelenni, és ezt a hatalmat éreztetni is fogja. Mivel Jézus a harmadik személyben beszél róla, még abban is kételkedtek a tanítványok, hogy magáról beszél-e. Hiszen csak az előbb mutatat meg Jézus is a hatalmát. Lukács hangsúlyozza ezt az ellentétet, hogy megmutassa: méh a hozzá legközelebb állók sem értették Jézust.

·        Luk 9,46-48. Egy kis gyermek

A tanítványok gondolkodásmódján tűnik ki hitetlenségük végső oka. A jézusba vetett hitből Jézushoz illő gondolkodásmód és magatartás következik. Teológiai kifejezéssel szólva: a jézusi krisztológiából következik a sajátosan jézusi etika. Mivel a tanítványok gondolkodásmódja távol állott Jézustól, nem is érthették és nem is hihettek benne. Nem is követhették. A tanítványok egészen emberi módon azt nézik, azt keresik, hogyan kerülhetnének a másik ember fölé, Jézus pedig azt keresi, hogyan segíthet és szolgálhat az embernek. Itt tűnik ki „a fonákjára fordult nemzedék” kifejezés értelme: pontosan az ellenkező irányba halad, mint kellene, ezért gyökere fordulatra van szükség ahhoz, hogy összehangolódjék Jézussal. Jézus szemléletes tanítást ad tanítványainak: egy kis gyermeket állít eléjük. A lehető legnagyobbat jelenti ki róla: azonosítja ügyét önmagával, sőt Istennel. Jézusban hinni és Istennek szolgálni csak úgy lehet, ha szolgálunk annak, aki gyenge és segítségre szorul. Az a hit, amellyel az ember önmagát egészen kicsinek tudja. Semmiképpen sem jelent tehát tétlenséget, passzivitást, hanem a legnagyobb mértékű aktivitást és erőbevetést a segítő szolgálatra. Ilyen értelemben a legkisebb a nagy Jézus szemében.

·        Luk 9,49-50. Jézus nevében

János a tanítványi hűségét akarja kifejezni annak elmondásával, hogy megakadályozták egy ember tevékenységét, aki Jézus nevében űz ördögöt, de nem tart velük. Lukács árnyalt megfogalmazással érzékelteti, hogy becsüli Jézust, de nem csatlakozik a tanítványok köréhez. A tanítványok magatartásában az az önző szempont jut kifejezésre, hogy önmagukat azonosítják Jézussal, és ezen az alapon ítélik meg az embereket. Jézus figyelmeztet: a tanítvány Jézusnak van alárendelve, és az egyház sohasem teheti magát Jézus helyére. A döntő mindig az marad, hogy ki milyen viszonyban van Jézussal. Jézus követőrire pedig irányadó a szeretetnek az a nyitottsága, hogy aki nincs ellenük, azt mellettük állónak tudják.

Kezd kibontakozni Jézus istenfiúságnak az az értelmezése, hogy Ő nem világi uralommal és nem embereket elseprő ítélettel mutatja meg isteni hatalmát, hanem mint Isten Fia elhozza Isten bűnbocsátó kegyelmét és életet adó emberszeretetét. Jézus, tehát, mint Isten Fia az ítélet helyett a kegyelem idejét hozta el. Ezt nemcsak a zsidóság vezetői, de még tanítványai sem értik. Lukács kitűnő elbeszélő, egyre fokozza a feszültséget, de még nem mondja ki a megoldást: Jézus feltámadására és a Szentlélek erejére volt szükség ahhoz, hogy tanítványai megértsék és kövessék Ő. Tudatosan erre készít elő a Lukács evangéliuma.

„Az Emberfia emberek kezébe adatik” (9,44). – e különös mondatban benne van a megváltás titka, de ez még egyelőre rejtve marad az emberek előtt.

·        Kérdések:

1. Mi az oka a tanítványok kudarcának?
2. Miért dorgálja meg keményen a tanítványait Jézus?
3. Mit nem értetek meg Jézussal kapcsolatban a tanítványok?
4. Mi jellemzi a tanítványok gondolkodását?
5. Mi az oka a tanítványok versengésének?
6. Miért akarják eltiltani az ismeretlen ördögűzőt a tanítványok?