Jézus követésének akadályai

Luk 14:25-35

²⁵<>Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: ²⁶<>"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. ²⁷<>Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." ²⁸<>"Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? ²⁹<>Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, ³⁰<>és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni." ³¹<>"Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? ³²<>Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. ³³<>Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." ³⁴<>"Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? ³⁵<>Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!"

·        A tanítványság ára

Jézus tovább halad Jeruzsálem felé (a görög szöveg 25. verse megemlíti, hogy továbbra is "úton volt"). A vacsorára meghívottak gondatlanságáról szóló történetet az evangélista hozzákapcsolta más olyan mondásokhoz, amelyek a tanítványság komolyságát hangsúlyozzák. Krisztus követését nem lehet félig vállalni (35. vers), az ilyen magatartás végzetes tévedés. Ezek a versek ismét a jeruzsálemi út elején teremtett hangulatot idézik fel (9,57-62).

·        Luk. 14,25–27. A tanítványok önmegtagadása (Mt 10:37–38).

A külső keret Lukácstól való: nagy tömeg megy Jézus után, de általában nem veszik komolyan, hogy magatartásukból milyen következtetést kellene levonniuk. Jézus követése az a lehetőség, amely abban bizonyul valóságosnak, hogy hisz benne az ember. Ezt fejezik ki Jézus szavai: kifejezései a mai embernek visszatetszik, de Izráel fiainak természetesek (héb. sáná’, gör. misein adott esetben csak „kevésbé szeret, a szeretetben hátrább helyez valakit”). Aki Krisztussal közösségben akar élni, annak szakítania kell mindenkivel, aki életében Krisztus helyét akarja elfoglalni, vagy vetélytársa akar lenni Krisztusnak. A második követelmény, kép formájában, arról beszél, hogy csak az lehet Krisztus tanítványa, aki pillanatról pillanatra vállalja azt az életformát, amely élete elvesztésének kockázatával, sőt: önmaga állandó áldozatul adásával jár.

Jézus visszatér a család szétbomlásának témájához, amit az evangélium idézhet elő (12,51-53). A 26. versben szereplő görög kifejezés: "utasítsa vissza" azt jelenti, hogy Jézus azt mondja tanítványainak, gyűlölniük kell apjukat, anyjukat és családjukat. Ez is a szemita túlzás egy példája, ami azt hangsúlyozza, hogy bárkit, aki a Jézus iránti teljes elkötelezettség útjában áll, legyen bár a legszorosabb kapcsolatban is velük, meg kell tagadni. "Gyűlölni" ebben az értelemben azt jelenti, hogy "kevésbé szeretni". Ez a kereszt alapvető üzenete (9,23).

Jézus nem a mindenről lemondó aszkézis és az önkínzó szenvedés etikáját propagálja. Hanem éppen azt mondja, hogy aki őt követve szolgált a világban, annak el kell készülnie arra, hogy áldozatot kell hoznia. Lelkileg szabaddá kell lennie a különböző kötöttségektől. Két szó nyitja meg Jézus beszédeinek értelmét: „gyűlöli önmagát” és „hordozza keresztjét”. Ezt vállalta Jézus. Nem azért mert megvetette a világot, hanem azért mert szerette a világot. Aki Jézushoz hasonlóan szereti a világot, az nem vonul ki belőle, hanem magára veszi az emberek gondját és terhét, hogy segítsen rajtuk.

·        Luk. 14,28–35. Számvetés Krisztus követésében (Mt 5:13; Mk 9:49–50).

A befejező példázatok közül az első kettő arra int, hogy Krisztus követésére csak úgy vállalkozhatunk; ha számot vetünk minden követelménnyel, és nyíltan szembenézünk életünk körülményeivel. A földi vagyon visszahúzó erejéről van itt szó, Lukács ebben látja Krisztus követésének szinte legfélelmesebb akadályát: A megízetlenült só példázata is ebben az összefüggésben kap itt új értelmet: aki az előbb mondottak figyelembevételével követi Krisztust, az hasonló az ételnek ízt, a dolgoknak értelmet adó sóhoz (a kép Izráelben általánosságban ismeretes, vö. 2Krón 13:5; Lev 2:13). Aki nem tudja a világban betölteni ezt a szerepet (vö. Mt 5:13), azon éppen úgy nem lehet segíteni, mint az ízét vesztett són: fölöslegessé és haszontalanná válik, semmire sem jó többé.

A tanítványság tehát egy mindent felemésztő elhivatottság. Érett döntéssel kell elfogadni. Jézus két példát idéz egy bölcs építész nem fog bele az építkezésbe addig, amíg fel nem méri, vajon képes lesz-e befejezni; csak egy őrült megy csatába anélkül, hogy ne mérné fel a kockázatot.

A keresztény tanítvány számára az a jelszó, hogy a lemondás a tanítványság sója. Ha Jézus követője elkezd bármit is önmaga számára megtartani, akkor tanítványsága hazárdjátékká válik. A sóról szóló példabeszédet különbözőképpen használják. Máté evangéliumában Jézus a világosság hasonlatához kapcsolja, és a jó példa szempontjából használja (Mt 5,13); Márknál a só a közösségben a békesség forrása (Mk 9,50).

Jézus ebben a két példázatban vonja le a következtetést az előző követelményből. A tanítványságnak ára van! Jézus azt akarja, hogy aki követi őt, az tudja, mire vállalkozik, mérje fel lehetőségeit és a következményeket. Ő nem kar senkit nevetségessé vagy szerencsétlenné tenni. Nem akarja, hogy könnyelmű követői félszívűségük miatt összeroppanjanak és a világ csúfjává legyenek.

Lukács szerint Jézus a só hasonlatával foglalja össze mondanivalóját.  Az a tanítvány, aki csak félig-meddig csatlakozik Jézushoz, és nem teszi rá az egész életét az ő követésére, olyan lehetetlen jelenséggé lesz, mint az íztelen só. Nem csak Jézus szolgálatára nem alkalmas, hanem az emberek számára is értéktelen.

·        Kérdések:

1.                 Hogyan kapcsolódnak Jézusnak ezek a szavai a nagy vacsora példázatához?

2.                 Milyen akadályokra figyelmeztet Jézus az ő követésének útján?

3.                 Milyen példát adott nekünk Jézus?

4.                 Mi a tanítványság ára?

5.                 Mit jelent a megízetlenült só?

·        Házi feladat:

Elolvasni: Lukács 15:1-10 - Az elveszett juh és az elveszett drahma