Az irgalmas szamaritánus

Igerész: Luk 10,25-37

·        Luk 10,25-29 – A kérdés

Nem egy véletlenül kitalált kérdés, hanem a zsidó teológia egyik sarkalatos kérdése az, amit ez az írástudó most felvet: Kié lesz az örök élet? Hasonlóan kérdezet a gazdag ifjú is ezt (18,18). De itt mégis más az indíték, ami ezt az írástudót vezérli.  A kérdés az evangélium ügyére tapint rá. Jézus meghirdette a kegyelem esztendejét, kijelenttette, hogy a „szegényeké” Isten országa, és ezt bizonyította is, amikor együtt volt bűnösökkel. A tanítványok visszatérése után azt mondta, hogy Isten Ismeretét annak adja, akiknek akarja (10,22). Hol marad itt a törvény ismerete és cselekvése? Az írástudó azt a feleletet várhatta, hogy nem kell tenni semmit, és akkor megvádolhatta volna Jézust a törvényellenességgel. Látszólag elvi jelentőségű teológiai kérdést vet fel, de valójában Jézust akarja vizsgáztatni.

Jézus a rabbinista vitatkozás módja szerint visszaadja a kérdést, de ki is védi a gyanúsítást azzal, hogy abból indul ki, ami meg van írva a törvényben. Jézus hirdeti az evangéliumot. De nem érvényteleníti a törvényt.

Jézus második kérdése: „Hogyan olvasod?” eredeti értelme „hogyan szoktad ezt mondogatni, ismételgetve olvasni (recitálni)? Vagyis jézus nemcsak a törvényre, hanem ezen belül a zsidóság hitvallására kérdez rá, amit a zsidók naponta szoktak elmondani (5Móz 6,4). Vagyis Jézus kérdésnek értelme ez: „Miért kérdezed, amikor hitvallásodban naponta elmondod, mit kel tenned?

Az írástudó válaszában idéz ebből a hitvallásból, de hozzáteszi az Isten szeretete mellé a felebarát szeretetét és tovább kérdez: Ki a felebarátom? Az írástudó tehát a felebaráti szeretet határai iránt érdeklődik. Jézustól pedig teljesen idegen a szeretetnek ilyen korlátok közé szorítása. Az Ószövetségben a felebaráti szeretet eredetileg tág értelmű volt. Jelenthetett más valakit, aki az ember közelébe kerül, általában azonban Izrael népének a tagjaira értették. Jézus korában már ebben a szűkített értelemben használták a felebarát fogalmát, és csak Izrael tagjaira vonatkoztatták.

·        Luk 10,30-35 – A példázat

Jézus az írástudó másodszori kérdésére példázattal válaszol. Jézus a felebarát-problémát a legaktuálisabb vallási, faji és társadalmi ellentétben szemlélteti. A példázat mondanivalójának súlyát akkor érezzük, ha a szamaritánus helyére olyan valakit képzelünk, akitől vallási világnézeti, faji, nemzeti és egyéb különbségek választanak el. Jézus azt szemlélteti, hogy ebben az esetben a szamaritánus, a meglévő ellentétek ellenére is, magától értetődőnek tartja, hogy segítsen a bajba jutott embertársán. A példázat tárgyilagos egyszerűséggel beszéli el, hogy se többet, se kevesebbet nem tett annál, amit kellett és tehetett. Jézus egyetlen magyarázatot ad a tettére: „megkönyörült rajta”. Másutt az evangéliumban istenről vagy Jézusról halljuk ezt, hogy megkönyörült. A szamaritánus teljesítette a Hegyi-beszéd fő követelményét: „Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok irgalmas!” (6,36)”

·        Luk 10,36-37 - A válasz

Jézus a záró-kérdést érdekesen fogalmazta meg. Az írástudó azt kérdezte: „Ki az én felebarátom?” De Jézus így kérdez vissza: „melyik lett a felebarátjává annak, aki rablók kezébe esett?” Az írástudó a kérdés fogalmi megfogalmazását várta, hogy a szeretet parancsát tévedés nélkül alkalmazhassa. De az ő feltevése az, hogy a szeretetnek határai vannak. Jézus ebbe a vitába nem bocsátkozik bele, nem is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a szeretetnek vannak-e határai, de olyan általános kijelentést sem tesz, hogy mindenki a felebarátom. Jézus az írástudóval mondatja ki a válaszát: a tényleges segítség tesz valakit felebaráttá.

         Amikor szeretetről van szó, nincs helye fogalmi meghatározásnak és elvi kijelentéseknek a felebarátról. Akkor az a döntő, hogy meglátom-e a segítségre szoruló embertársat és segítek-e neki. Most kezd színesedni a példázat többi vonása is. Isten akaratát a szamaritánus teljesítette. Nem a pap és a lévita. Az igazi istentisztelet nem a templomban, hanem az országúton történt. Nem a szent-szolgálatot végző előkelőségek, hanem az országúti szolgálatot végző szamaritánus örökli az életet.

·        Kérdések:

1.                Miben rejlett a kísértés az írástudó részéről feltett kérdésben?

2.                Mire utal Jézus két kérdése az írástudó felé?

3.                Milyen lelkületről tanúskodik az írástudó második kérdése?

4.                Milyen lelkületet állít Jézus a példázatban az írástudó elé?

5.                Mire céloz Jézuszáró-kérdése?

6.                Ma mit jelent számukra Jézusnak ez a példázata?