Gyülekezeti bibliaiskola – 19. alkalom

A hit

• Mi a hit?
A felvilágosodás kora óta a „hit” szó sokak számára a „tudás alacsonyabb szintű formáját” jelenti. A hit az átlagember számára „részleges ismeretet” jelentett, amit bizonytalanság jellemez, tehát vagy bizonyíték hiányán alapul, vagy olyan bizonyítékon, ami alkalmatlan arra, hogy teljes mértében meggyőzzön. A filozófia szerint a hit szilárd elkötelezettség egy olyan meggyőződés mellet, amit a meglevő bizonyítékok alapján nem lehet kellőképpen igazolni. A keresztyén teológia felől szemlélve azonban ez a meghatározás nagyon is helytelen. A hit nemcsak azzal foglalkozik, hogy a dolgokat (különösen az Istennel kapcsolatos dolgokat) hogyan lehet megérteni, hanem azzal is, hogy hogyan lehet elérni az üdvösséget.
A hit klasszikus evangéliumi értelmezésének legjelentősebb megfogalmazója kétségkívül Luther Márton volt. Luther kiindulópontja az, hogy a „bűneset” először és elsősorban a hittől való elszakadás. A hit az igazi kapcsolat Istennel. Ahhoz, hogy hitünk legyen, úgy kell élnünk, ahogyan Isten elvárja tőlünk. Luther hitfogalmát három pontba foglalhatjuk össze:
• A hit jelentősége elsősorban személyes és nem történeti
A hit nem egyszerűen történeti ismeret. Luther szerint az a hit, amely csak az evangélium történeti megbízhatóságán alapul, nem megtartó hit. A megtartó hit az, ha hiszünk és bízunk, abban, hogy Krisztus személyesen értünk születet és értünk vitte véghez az üdvözítés munkáját.
• A hit összefügg az Isten ígéreteibe vetett bizalommal
A hit a bizalom (fiducia) elemét is magában foglalja. A hit nemcsak hiszi, hogy valami igaz, hanem kész e hit alapján cselekedni is. Luther hasonlatával élve: a hit nem csupán az, hogy hiszünk egy hajó létezésében, hanem az is, hogy felszállunk rá, és rábízzuk magunkat.
• A hit egyesíti a hívőt Krisztussal
Tehát a hívő dicsekedhet és büszkélkedhet mindazzal, ami Krisztusé, mintha az a sajátja lenne, és minden, ami a hívőé, azt Krisztus a sajátjának tartja.
(Alister E. McGrath: Bevezetés a keresztyén teológiába)

„Az újjászületés magva és gyümölcse a hit. Istennek bennünk végzett kegyelmi munkája az üdvösség alkalmazása során különösen a hit ajándékában és felébresztésében jelentkezik. Mert az elhívás (vocatio) tulajdonképpen Krisztushoz és a Krisztusban való hitre történik. Nem általános hitre vagy buzgóságra biztat és hív el bennünket Isten a Szentlélek által, hanem a Krisztusban való hitre. Mert az ember egyedül nem mehet Istenhez, csak a közbenjáró Krisztus által. Ő az út…. Az Atya hív a Fiúhoz, (Kálvin szerint: „invitál”) a Fiú pedig visz, vezet az Atyához.”
A hit fogalmát a szentírás az „emunah” és a „pistsis” szavakkal fejezi ki. A héber „emunah” (amen) annyit jelent: szilárdnak, fundamentumnak, bázisnak lenni, mert a fundamentum a ház részeit összetartja. Ez a szó azt jelenti, hogy a személyre vagy dologra nézve bizonyosak vagyunk („emunah” = szilárdság, megbízhatóság, hűség az üdv Istenére való várakozásban, az ő kegyelme, kijelentése és bizonysága lapján). A görög „pistis, pisteüein” (latin: fides, fidere) szó jelentése: meggyőzni, követni. Az Újszövetségben a „pistis” kifejezés két elem különböztethető meg: egyrészt jelneti a Krisztusról szóló az apostoli tanítás elfogadását, másrészt a Krisztusban való személyes bizakodást.
A hit képességét tehát az újjászületés által kapjuk, mint annak magvát és gyümölcsét, mert az plántálja belénk. Nem új képesség (fakultás) bennünk, hanem hatalom, felhatalmazás (potencia).”
„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1:9-13).
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

A hit biblia meghatározása:
„De ha nem hisztek, nem maradtok meg!” (Ézs 7:9). Itt a héber eredetiben egy sokat jelentő szójáték van. Az „m – n” =ámen gyökkel találkozunk itt, s így egy átívelő híd képzetével a „Hiszekegy” első és utolsó szava között: ez  a szógyök a hit jelentésének egész sorát teszi lehetővé: „állhatatosnak lenni, kitartónak lenni, megbízhatónak lenni, hűnek lenni, igaznak lenni.
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11:1).  A hit az élet merészsége, hogy ne elégedjünk meg a láthatókkal, hanem a láthatatlanokra tekintsünk. A hit ilyen meghatározás nem önmagáért van, hanem ezt követi a hit példáinak felsorolása. A hit hőseiben az a közös vonás, hogy nem adták meg magukat az adottságoknak s a körülmények nyomása alatt sem bátortalanodtak el, hanem a „régi világot” az Isten „új világa” nevében rengették meg és hozták mozgásba. Hasonlóan szól János apostol bizonyságtétel is: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5:4)
(Jan Milic Lochman: Az Apostoli Hitvallás)

1. A hit fajtái
• A történeti hit (ész hit)
„A történeti hit (fides historica) az a hit, amikor valaki a keresztyénség igazságait csak egyszerű értelmi úton akarja jóváhagyni és elfogadni, ez azonban önmagában még nem elég az üdvösségre. Azért is nevezzük történeti hitnek az ilyen hitet, mert a Szentírás egész tartalmát csak történelmi módon nézi, tárgyalja és fogadja el igaznak, anélkül, hogy a szívét megérintené és munkába állítaná. Ez a történeti hit mégis kell az üdvözítő hithez, de maga még nem üdvözít, mert csak betű-hit és a fejben székel. Nem tisztítja meg a szívet, nem győzi meg a világot, nem terem gyümölcsöket, meghagyja az embert olyannak, amilyen volt, nem vezet hitvallásra. Szóval holt hit.
Tehát a tisztán intellektuális hit, úgy ahogy az ember az esemény vagy a történet valóságát elfogadja, amelyben azonban személyesen nincs érdekelve. Ez a hit lehet eredménye a tradíciónak, vagy a nevelésnek, de nincs a szívben gyökerezve.”
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

Kálvin:
Kálvin beszél ún. „burkolt hitről” (fides implicita), amelyet a hitre való előkészületként értelmez: „Az evangélisták említik, hogy többen hittek olyanok, akiket csak a csodák ragadtak bámulatra és annyira jutottak el, hogy Krisztus a megígért megváltó, bár egyáltalán nem voltak áthatva az evangélium tanításától. Ezt a készséget, amely arra indította őket, hogy szívesen vessék alá magukat Krisztusnak, a hit nevével ékesítik fel az evangélisták, ez azonban csak kezdete a hitnek.”
(Kálvin: Tanítás a keresztyén vallásra)

 „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.”  (Jak 2:19).
 „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jak 2:26). – halott hit!

• Az ideig való hit (érzelmi hit)
„Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.” (Mt 13:20-21).

„Az igazi hit természeténél fogva mindig elveszíthetetlen, azonban mégis beszélhetünk ideiglenes vagy szalmaláng hitről. Az ideig való hit (Fides temporaria), tehát olyan hit, amely nyomorúság vagy üldözés folytán már nem tud megállni, mert nincs igazi gyökere.
A kérdés az, hogy ez a hit, ameddig van, igazi hit-e? Akik a hit elvesztésének lehetőségét tanítják, azok szerint ez is igazi hit. A reformátusok azonban ezt tagadják. Az ideig való hit, nem megigazító hit (fides justificans), mivel megtérés nélkül való hit.
Ezt a hitet más szóval képzelt hitnek is nevezhetjük. Melegebb, mint a történeti hit, mert személyes érdeklődés is van benne, ezért nehéz megkülönböztetni az igazi üdvözítő hittől.  A lényeg azonban az, hogy ennek  a hitnek nincs gyökere az újjászületésben. Általában az érzelmi életben gyökerezik és inkábba a személyes gyönyörűséget és megelégedést keresi, mint Isten dicsőségét.”
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

• A csoda hit
„És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” (Mt 9:2).
„Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt. Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.” (ApCsel 8:11-13).
„Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7:22-23).

„A csodahit annak a hite, hogy velünk vagy általunk csoda történhetik, Isten ereje által, aktív vagy passzív értelemben véve. Az üdvözítő hitben mindig van csodahit is, mert hiszen a hívő ember mindig hiszi azt, hogy Isten ereje által minden lehetséges. A csodahit azonban önmagában is állhat, de mint ilyen nem üdvözítő hit, mert csak Isten mindenhatósága a tárgya és nem üdvözítő kegyelme”
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

• Az üdvözítő hit (élő hit vagy igazi hit)
„Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz.” (Jn 3:33).
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3:36). – cselekedete van – ez pedig a Jn 1:12-ben jelenik meg: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.” – a befogadás tette.

Az üdvözítő hit (fides salvifica)
„Különbséget kell tennünk az „üdvözítő hit” (fides salvifica) és a hit általános fogalma között, amely az emberi természethez tartozik. Mert a hit is hozzátartozik az emberi természet lényegéhez és minden emberben megvan, akár pozitív (hit), akár negatív formában (hitetlenség). A hitet az okozza, hogy az ember Isten képre van teremtve, s így neki állandó kapcsolatban kellene lennie Azzal, Akinek a képre van teremtve.
Az Istenbe vetet általános hit, ha bűn nem lett volna, üdvözítette volna az embert. De jött a bűn és az ember elvesztette ezt a hitet. A hit általánosan deformálódott, a hit a maga ellentétében, a hitetlensége csapott át.
Ha tehát a hitetlenség a bűnös emberben megszűnik, s a hit a lélekben újra helyre áll, ennek az újfajta hitnek már speciális jellege van, ez lesz az „üdvözítő hit”.
Az üdvözítő hit tehát nem, mint idegen ellem, jut a természetünkbe, hanem csak egyszerűen helyreállítása annak, ami eredetileg is az emberi természetünkhöz tartozott, de megromlott.”
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

2. Az üdvözítő hit tárgya

Az üdvözítő hit tárgya:
„A hit tárgya általában véve Isten. Az üdvözítő hit azonban már ennél többet foglal magában, t. i. annak a kapcsolatnak a tudatát, amellyel mi mint bűnösök, a minden irgalom Istenéhez vagyunk Krisztusban kapcsolva. Az általános hitnél még csak a mindenható Istenhez, mint teremtőhöz való kötöttségünkről van szó, az üdvözítő hit tárgya mindig Krisztus és nélküle nem lehet üdvözítő hitről beszélni.”
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

• Az egész kijelentés
„De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.”  (ApCsel 24:14).

• Az evangélium
„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8:36).

Kálvin:
A hit Isten Igéjén nyugszik: „Krisztusnak az igazi megismerése tehát az, ha úgy fogadjuk Őt, ahogyan az Atya felajánlja nekünk, azaz az Ő evangéliumába öltözötten. Mert éppen úgy, ahogyan Ő rendeltetett hitünk végcéljául, csak akkor találhatjuk meg a hozzávezető utat, ha az evangélium jár előttünk.”
(Kálvin: Tanítás a keresztyén vallásra)

Heidelbergi Káté:
26. KÉRDÉS: Mit hiszel, mikor ezt vallod: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében?
Hiszem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet, minden benne levőkkel együtt semmiből teremtette, és azokat örökkévaló tanácsával és gondviselésével fenntartja és igazgatja: énnekem az ő Fiáért, a Krisztusért Istenem és Atyám; ezért úgy bízom őbenne, hogy semmit sem kételkedem afelől, hogy mind testi, mind lelki szükségeimre gondot visel, sőt még mindazt a rosszat is, amit e siralomvölgyben reám bocsát, javamra fordítja; mivelhogy ezt megcselekedheti mint mindenható Isten, s meg is akarja cselekedni mint hűséges Atya.

3. A hit elemei
Heidelbergi Káté:
21. KÉRDÉS: Mi az igaz hit?
Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is, melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az ő ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.

• Ismeret
„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Rm 10:17). –Az ige ismerete

„Az ismereti elem (notitia). Láttuk már a Heidelbergi Kátéban is, hogy az ismereti elem az üdvözítő hitben elengedhetetlen.  Mert a hit nem a tudattalan ösztönélet megnyilvánulása, hanem Isten kijelentése tartalmának és igazságának megismerése és elfogadása.”
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

• Igaznak tartás, elfogadás
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2:8).

 „Mindez azonban nem valami száraz értelmi vizsgálódás eredménye, hanem az isteni kijelentés tartalmát és igazságait a Szent Lélek hozza hozzám, s mindjárt úgy, hogy azt a Lélek megvilágosítása által rögtön igaznak is fogadom el.”
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

• Bizalom
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1:12).
„Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára.” (Mk 2:11). (gyümölcse az üdvbizonyosság)
„Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével, a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.” (Lk 7:29-30). – igazat adok Istennek

„A bizalom (fiducia) valójában a legfőbb elem és a tulajdonképpeni magja az egész hitnek. A Káté is erre helyezi a hangsúlyt, és Kálvin szerint is a hit legkiválóbb része a szív erős ás állandó bizodalma.
A bizalom (fidicia) ne más, mint megkoronázása a hitnek. Mert a hit nemcsak az intellektus dolga, sem az értelemé, hanem az akaraté is. Jelenti a bűnös lélek teljes mértékben való Istenhez és Krisztushoz történő kapcsolódását.”
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

Kálvin:
• A hit, mint bizonyosság.
 „Vizsgáljuk meg a hit meghatározásának egyes részeit: Ha ismeretnek nevezzük a hitet, akkor nem megismerést értünk rajta, mellyel általában az emberi érzékek alá eső dolgokat szoktuk felfogni. A hit ismerete inkább bizonyosságon (certitudo), mint értésen alapul.”
• A hit a szív dolga
„Hátra van még, hogy az, amit az értelem felfogott, átöntessék magába a szívbe. Mert noha agyunkban már ott van az Ige, még nem ragadtuk meg hittel, hanem csak akkor, ha a szív mélyén már annyira gyökeret vert, hogy legyőzhetetlen védelemmé lett a kísértés minden támadásának feltartóztatására és visszaverésére. Amennyivel nagyobb a szív hitetlensége, mint az értelem vaksága, annyival nehezebb a szívnek bizonyságot nyújtani, mint az értelmet gondolatokkal megtölteni. Ezért a Szentlélek a pecsét szerepét tölti be, hogy elpecsételje szíveinkben éppen azokat az ígéreteket, amelyek bizonyságát előbb már értelmünkbe véste. Az után a kezes szerepét tölti be, hogy megerősítse és állandóvá tegye azokat.”
(Kálvin: Tanítás a keresztyén vallásra)

4. A hit kettős természete
• Ajándék, felajánlás
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”  (Ef 2:8).

Kálvin:
• A hit, mint a Szentlélek legfőbb munkája
„A Szentléleknek kell vonnia bennünket, hogy felinduljunk Krisztus keresésére.”
„A hit kétféleképpen is Isten különleges ajándéka. Egyfelől azért, mert az emberi elmét megtisztítja az isteni igazság megértésére, másfelől pedig azért, mert ebben megerősíti a szívet: a Szentlélek ugyanis a hitnek nemcsak elkezdője, hanem fokról fokra növeli is mindaddig, amíg általa a Menynek országába nem vezet bennünket.”
A hit nem függ az emberi bölcsességtől, hanem a Szentlélek erején alapszik. „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Kor 2,4-5). Augustinus Jézus szavait idézi: Megváltónk, amikor meg akar tanítani bennünket arra, hogy a hit ajándék, nem pedig érdem ezt mondta: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem.” (Jn 6:44).
(Kálvin: Tanítás a keresztyén vallásra)

• Parancs
„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1:15). - Kálvin
„Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16:31).

A jegyzetet és idézeteket összeállította: Mészáros Zoltán, református lelkész (Bonyhád, 2012.03.20)